Amikor a karácsonyi vakációban végre leülünk megnézni az Igazából szerelmet, mindig hatalmába kerít a nosztalgia, méghozzá egyből a film kezdetén, amikor megtudjuk, hogy a film szerint épp hat héttel vagyunk karácsony előtt. Talán a karácsonynál is jobban szeretem az adventi időszakot, és bizony szívesen visszaforgatnám az idő kerekét hat héttel korábbanra.Érdemes továbbolvasni »
Nemrégiben a Facebook-oldalamon arról írtam, hogy milyen fontos, hogy az időgazdálkodással kapcsolatos problémáinkra ne csak felszíni megoldást próbáljunk keresni (újabb teendőlista app letöltése, még egy mindent megmondó könyv elolvasása stb.), hanem ássunk a dolgok mélyére, keressük meg, honnan is gyökereznek valójában a problémáink, és a gyökérokokra keressünk megoldást. Magyarul: gondolkodjunk. Ahelyett, hogy hűbelebalázs módjára gyorsan valamin változtatnánk, járjuk körbe a kérdést, nézzük meg több szempontból, így jóval biztosabb lábakon fog állni a változás, és hosszabb távon is eredményes lesz. Most egy olyan módszert mutatok, amely segítségedre lehet a gondolkodásban.Érdemes továbbolvasni »
Egy éves volt a fiam, amikor először gondoltam arra a szeptemberi sétánk során, hogy jövő ilyenkor már talán külön leszünk – ő bölcsiben, én munkában. A következő év során egyértelművé vált számomra, hogy az életem akkori szakaszában nincs az a munka, amiért kiadnám a kezemből a kisfiamat, és mivel szerencsére meg tudtuk oldani anyagilag, így újabb egy évre itthon maradtam. Aztán jött a húga, akivel szintén itthon maradtam… Lényeg a lényeg, hét év elteltével idén szeptemberben mindketten kirepültek a fészekből, a nagy iskolába, a kicsi óvodába ment, én pedig végre saját munkaidőhöz jutottam, és ezzel rengeteg dolog megváltozott…Érdemes továbbolvasni »
Indulatból nem írunk cikket. Ez alapszabály – nálam legalábbis. Ám ha napokkal, hetekkel később is mozgat a dolog, akkor muszáj kiírnom magamból, különösen, ha úgy érzem, közérdekű a téma, sokakat, mi több, mindannyiunkat érint…Érdemes továbbolvasni »
Mostanában rengeteg jobbnál jobb írást olvastam arról, hogy ki hogyan igyekszik örömmel, kalanddal, és nem utolsósorban értelemmel megtölteni a nyári napokat. Ez engem is elgondolkodtatott. Tudom, hogy sokaknak a nyár kérdésköre nem ott kezdődik, hogy mit csináljanak, hanem azzal, hogy mégis hogyan oldják meg a két hónapnyi gyerekfelügyeletet, miből teremtsék elő az izgalmas programokat. Tisztelettel figyelem a környezetemben élő családokat, ahogy erőn felül kisakkozzák, megoldják, és csak reménykedem, hogy annak idején majd mi is meg fogjuk tudni oldani. Panaszkodni tehát semmiképp sem szeretnék, hiszen ehhez képest nekem könnyű dolgom van…
Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a munkám a szenvedélyem. A családommal töltött idő kivételével gyakorlatilag az összes ébren töltött percben valamiféle időgazdálkodási vagy hatékonysági kérdésen gondolkodom, megoldásokat keresek, módszereket találok ki, vagy éppen a tudásomat bővítem könyvek, kutatások, képzések segítéségével. A fejemben folyamatosan kavarognak a témába vágó kérdések és válaszok, ötletek és információk. Időnként – általában amikor a legkevésbé számítok rá – összetalálkozik ebben a zsongásban két látszólag távoli gondolat, és rájövök, hogy milyen jól összeillenek. Nyilván nem véletlen, hogy ezek a kombinációk mindig olyan problémára adnak megoldást, amellyel aktuálisan éppen dolgom van – személyesen vagy az ügyfeleim által…Érdemes továbbolvasni »
Nincs időgazdálkodás tervezés nélkül – én magam is lépten-nyomon erről írok a blogon. A tervezés segít abban, hogy olyan irányt alakítsunk ki az előttünk álló időszaknak – évnek, hónapnak, hétnek, napnak -, amely a prioritásainknak, kötelezettségeinknek és körülményeinkek megfelel; hogy a rendelkezésre álló időt a lehető legjobban kihasználjuk; hogy előre felkészülhessünk az előttünk álló eseményekre, feladatokra és így tovább. Igen ám, de az élet néha csúnyán közbeszól. Vannak olyan időszakok, amikor elbillen egy dominó, és borul vele az egész sor. S minél nagyobbat borul a rendszer, annál hangosabban visszhangzik a kérdés: tervezni, de minek?!
Sokszor írtam már a blogon az időrablókról (itt és itt), sőt, korunk legnagyobb időfalójáról, a digitális világról könyvem is megjelent. Ám ahogy egyre többet és többet láttam az emberek idővel kapcsolatos küzdelmeiből, úgy vált számomra nyilvánvalóvá, hogy ez a téma sokkal több rétegű, mint ahogy általában érteni szoktuk. Tudjuk, hogy időrabló minden, ami eltereli a figyelmünket, hogy aztán hosszú percekbe teljen visszaszerezni a fókuszt; ami kiveszi a lendületet a munkánkból; ami konkrét perceket-órákat nyel el anélkül, hogy észrevennénk.Érdemes továbbolvasni »
A kevesebb több. Minőség a mennyiség felett. Az elég jó elég jó. Szlogenek, amelyek manapság percenként jönnek szembe velünk; útmutatások, mire kellene törekednünk. Ám gyakran valóban csak szlogenek maradnak, mert nem tudjuk, hogyan valósíthatnánk meg őket a gyakorlatban. Hogyan lesz a kevesebb több a háztartásban? Hogyan kell érteni a minőség mennyiség felett elvét a kapcsolatainkban? Mikor elég jó az elég jó, és mikor kevés? A Pareto-elv, közismertebb nevén 80/20-as szabály éppen ezekre a kérdésekre adja meg a választ – és emiatt tartom az egyik legsokoldalúbb életszervező elvnek.Érdemes továbbolvasni »
A Pareto-elvet, más néven 80/20-as szabályt igazi hatékonyságnövelő csodeaeszközként tartom számon. A legnagyobb előnyét abban látom, hogy hihetetlenül egyszerű és könnyen megjegyezhető módon segíti a lényeglátást, és ebből adódóan a prioritások pontos meghatározását. Igazi svájci bicska, amit tényleg minden olyan helyzetben előkaphatunk, ahol döntenünk kell az időnkről – legyen az a döntés rövid távú vagy egész életre kiható.Érdemes továbbolvasni »
