Fékezzük meg a karácsonyi ajándéközönt! (de ne teljesen)

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a karácsonyi ajándékozással kapcsolatban. Pedig nagyon szeretek ajándékot adni. Szeretem azt a pillanatot, amikor egyszercsak, a semmiből eszembe jut egy szuper ötlet, vagy a városban kószálva szembejön valami, aminek tudom, hogy valaki nagyon örülne. Szeretem várni a percet, amikor átadhatom a tökéletes(nek vélt) ajándékot, és szeretem látni a (remélhetőleg őszinte) mosolyt is. Ám ahogy közeledik az ünnep, egyre jobban nyomaszt a mindenhol eluralkodó ész nélküli vásárlás (pedig nem járok plázákba), agresszív reklámozás (pedig nem nézek tévét), mértéktelen költekezés (pedig én magam nem is költekezem különösebben ilyenkor sem). Nem akarok közhelyekkel jönni, hogy a fogyasztói társadalom kontra az ünnep valódi mondanivalója, egyszerűen minimalistaként fáraszt és bosszant a nagy év végi vásárlási dömping.

Érdemes továbbolvasni »

Minimalizmus kontra profizmus a konyhában

A mi konyhánk egy érdekes hibrid: egyszerre minimalista és maximalista, amatőr és professzionális. Először is vagyok én, a megrögzött minimalista, aki azonban mindennap főz, másodszor pedig van a férjem, aki – hobbiból ugyan, de – profi szakács. Megszállottan főz, keresi, kutatja az újdonságokat, állandóan kísérletezget. A konyhánk így kicsit a házasságunk megtestesülése is: mindenki beleadta a saját szenvedélyét, összeráztuk ezeket, és a végén kipotyogott egy olyan konyha, ami egyszerre tud megfelelni egy minimalista családanya és egy profi séf igényeinek, és mégis elfér a nem túl tágas konyhaszekrényeinkben.

Érdemes továbbolvasni »

Nyárvégi ruhaselejtezés 5 perc alatt

Ma egy teljesen más témában szerettem volna írni (eljön annak is az ideje…), azonban két dolog történt egyszerre: egyrészt nagyon szerettétek a minimalista ruhatárról szóló posztomat, amiről többen is kérdeztetek konkrétumokat. Másrészt véget ért a nyár, s ilyenkor – szezon végén, szezon elején – át szoktam nézni a ruhatáramat olyan szemmel, hogy mit viseltem szívesen, mitől kellene megválni, esetleg mit kellene beszerezni. Ha már így egybeesett az érdeklődés és a való élet, gondoltam, elmesélem nektek, hogyan történik ez a nyár végi, ősz eleji átfésülés, és milyen tanulságokat vontam le belőle.

Érdemes továbbolvasni »

Út a minimalista ruhatárig

Minimalista törekvéseim egyik kiindulópontja az öltözködésem volt. Hogy nem vagyok ezzel egyedül, azt bizonyítja a manapság oly divatos kapszula gardrób koncepció térnyerése is. Egyenlő-e a kapszula gardrób a minimalista öltözködéssel? Létezik-e mindenkire érvényes kapszula formula? Mennyi a szükséges minimum, ha ruhákról beszélünk? Az alábbiakban a saját “ruhatárminimalizáló” történetemről mesélek.

Érdemes továbbolvasni »

Bullet Journal, avagy a minimalista határidőnapló

A Bullet Journal (BuJo) egy manapság divatos, tökéletesen testre szabható, minimalista naptárazási, naplózási módszer, amely egyesíti magában a naptárat, a teendőlistát, a jegyzetfüzetet és a naplót, ízlés szerint. És mindehhez semmi másra nincs szükség, csak egy üres füzetre és egy tollra. A rendszert egy New Yorki termékfejlesztő, Ryder Carroll fejlesztette ki, és jelenleg hatalmas népszerűségnek örvend szerte a világon. Az alábbiakban egy rövid ismertetőt olvashatsz a módszer lényegéről.

Érdemes továbbolvasni »

Minimalizmus a gyerekszobában #1 – A lomtalanítás

Hithű minimalistaként számomra nem volt kérdés, hogy a gyerekek körüli dolgokban is igyekszem tartani a kevesebb több elvét. Ez a babafelszerelés, ruhák tekintetében viszonylag egyszerű feladat, ám a játékok ennél már sokkal nehezebb terep, ugyanis nem mi magunk vagyunk a kizárólagos döntéshozók, hanem bizony ott van a kis tulajdonos is, akinek a kor előrehaladtával egyre markánsabb a véleménye.Hogy mégis nagyjából sikerrel jártam, jelzi, hogy egy barátnőm, aki először látogatott meg bennünket, megkérdezte: hol van a fiad többi játéka? Nincs a fiamnak több játéka – válaszoltam. Az “és ez hogy lehet” kérdésre az alábbiakban próbálok választ adni.

Érdemes továbbolvasni »