Vissza a munkába! – Így marad időm mindenre, ami fontos számomra

Egy éves volt a fiam, amikor először gondoltam arra a szeptemberi sétánk során, hogy jövő ilyenkor már talán külön leszünk – ő bölcsiben, én munkában. A következő év során egyértelművé vált számomra, hogy az életem akkori szakaszában nincs az a munka, amiért kiadnám a kezemből a kisfiamat, és mivel szerencsére meg tudtuk oldani anyagilag, így újabb egy évre itthon maradtam. Aztán jött a húga, akivel szintén itthon maradtam… Lényeg a lényeg, hét év elteltével idén szeptemberben mindketten kirepültek a fészekből, a nagy iskolába, a kicsi óvodába ment, én pedig végre saját munkaidőhöz jutottam, és ezzel rengeteg dolog megváltozott…Érdemes továbbolvasni »

energiarablo-idorablo-1

Energiarablók fogságában

Sokszor írtam már a blogon az időrablókról (itt és itt), sőt, korunk legnagyobb időfalójáról, a digitális világról könyvem is megjelent. Ám ahogy egyre többet és többet láttam az emberek idővel kapcsolatos küzdelmeiből, úgy vált számomra nyilvánvalóvá, hogy ez a téma sokkal több rétegű, mint ahogy általában érteni szoktuk. Tudjuk, hogy időrabló minden, ami eltereli a figyelmünket, hogy aztán hosszú percekbe teljen visszaszerezni a fókuszt; ami kiveszi a lendületet a munkánkból; ami konkrét perceket-órákat nyel el anélkül, hogy észrevennénk.Érdemes továbbolvasni »

A nagy szundikalauz

Gondolkodtam, hogy mennyire fog viccesnek tűnni, ha időgazdálkodási tanácsadóként a szundikálásról szóló cikkel indítom az évet, de úgy döntöttem: felvállalom. Méghozzá nem véletlenül: az egyik legjobb hatékonyságnövelő technikáról van szó ugyanis. Ha a te fejedben a szundikálás egyet jelent a lusta macskával, a fejlődésben lévő gyerkőccel vagy a hétvégi lazsálással, olvass tovább! Egyre több szorgalmas, tettrekész ember dönt a rövidke délutáni alvás mellett, alaposan megfontolt szándékkal.Érdemes továbbolvasni »

A rózsaszín szemüvegem – avagy a hálaadás művészete

A pozitív világnézet, az örömre és a hálára való képesség részben velünk született tulajdonság – ki kisebb, ki nagyobb adagban kapja -, de fejleszthető. Ezt onnan tudom biztosan, hogy magam is megtapasztaltam. Korábban voltak rosszabb időszakaim, amikor bele tudtam szomorodni az aktuális körülményeimbe, lelkiekbe és fizikaiakba egyaránt, függetlenül attól, hogy milyen súlyú dolgok voltak ezek. Életem egyik fordulópontján azonban úgy döntöttem: mostantól nem akarom, hogy rajtam kívül bármi, bárki mástól függjön a boldogságom. S bár ezt mondani könnyebb volt, mint megvalósítani, mégis belevágtam, s szerencsére jó érzékkel azonnal meg is találtam a függetlenséghez vezető utat a hálaadás formájában.Érdemes továbbolvasni »

15 dolog, amit magamért teszek – Mindfulnesstől drum’n’bassig

Üres pohárból nem lehet tölteni. Bárhonnan is származzék ez a mondás – egyértelmű forrást nem találtam -, nekünk, nőknek hatalmas betűkkel kellene az agyunkba vésnünk. Azt tapasztalom legalábbis, hogy a férfiak könnyebben megengedik maguknak a pihenést, a kikapcsolódást, míg mi, nők, feleségek, anyák ösztönszerűen, tanult minták alapján csípőből mártírkodunk. Számomra tudatos döntés volt, hogy a párkapcsolati és anyai eszköztáramban az önmagamról való gondoskodás is helyet kapjon. Nem azt mondom, hogy a családom kedvéért teszek fel egy arcpakolást és dőlök hátra egy jó könyvvel a kezemben, mert ez nem fedné az igazságot. Inkább úgy fogalmazok: ha nem tenném, előbb-utóbb ők innák meg a levét.Érdemes továbbolvasni »