Már nem szorít az idő – időgazdálkodás minimalista szemmel

Néhány hónappal ezelőtt egy hihetetlenül izgalmas felkérést kaptam: a SimpliCity Fesztivál szervezői azzal kerestek meg, hogy nem vennék-e részt előadóként Magyarország első minimalizmust és önkéntes egyszerűséget bemutató fesztiválján. A visszautasíthatatlan ajánlatot azonban sajnos vissza kellett utasítanom egyéb elfoglaltságaim okán. Mivel nem szerettem volna teljesen kimaradni a fesztiválból, így az idővel mint kiemelt témával kapcsolatos kedvcsinálót én írtam – s most elhoztam a blogra is, hátha épp ez a cikk hozza meg a kedveteket, hogy ellátogassatok Ti is június 2-án a SimpliCity Fesztiválra!Érdemes továbbolvasni »

5 dolog, amiért + 5 dolog, amit újravásárolok

Az “újravásárlás” szó első körben nem a legszimpatikusabb kifejezés. A vásárlás már önmagában is szitokszó mostanában. Ezzel egyébként minimalista beállítottságomnál fogva valamelyest tudok is azonosulni, amennyiben értelmetlen, fölösleges, felhalmozó vásárlásról van szó. Ám olyan társadalomban élünk, amiben vásárolni kell – nem azért, mert agymosott konzumidióták vagyunk, hanem mert ez a társadalmi munkamegosztás. Te sütsz, én megveszem; én varrok, te megveszed. Vásárolni tehát kell, csak nem mindegy, hogy mit, mennyit és miért.Érdemes továbbolvasni »

“Jó anya” titkaim – 14 tipp, hogy te is jó anyának érezd magad

Bátran állítom: soha semmilyen téma nem foglalkoztatott annyira, mint a jó anyaság mibenléte. Legalábbis amióta saját gyerekem van. Persze voltak tapasztalásaim s ebből adódó elképzeléseim a saját gyerekkoromból, ám annyira bátor nem voltam, hogy elveim is legyenek (leszámítva a fizikai bántalmazást – ebben a kérdésben abszolút nulltoleráns voltam, vagyok és leszek). Aztán anyává váltam, s kezdtem csetleni-botlani; hol jól csináltam valamit, hol rosszul; hol büszke voltam magamra, hol zokogtam este az ágyban. S számtalanszor tettem fel magamnak a kérdést: jó anya vagyok? S egyáltalán: mitől vagyok az, ha az vagyok? S mitől nem, ha nem?Érdemes továbbolvasni »

Digitális tavaszi nagytakarítás – 2. rész (telefon, e-mail, közösségi média)

A lom akkor is lom, ha digitális, csak kevésbé feltűnő – olvastam nemrég, és borzasztóan megtetszett a gondolat. Hiszen valóban senkinek nem kell tudnia, hogy az amúgy múzeumszerűen rendes nappalid sarkában álló gép milyen káoszt rejt magában… Csakhogy az a helyzet, hogy bár mást nem zavar, téged igenis fog, még ha nem is tűnik fel elsőre – a digitális felfordulás ugyanis frusztráló és meglehetősen időrabló válfaja a felfordulásoknak. Múlt héten a számítógépen raktunk rendet, ma folytassuk az online világ további bugyraival!Érdemes továbbolvasni »

“Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam” – Egy inspiráló történet

A blog történetének első vendégposztját olvashatjátok ma – bár nem vagyok biztos abban, hogy követi a vendégposzt “szabályait”. A helyzet az ugyanis, hogy ez a cikk már korábban megjelent a szerző, Ági blogján, méghozzá angolul; ám mivel Ági története nagyon megindított, szerettem volna, ha magyarul is elérhető lenne ez az írás. Felkerestem Ágit, és megkérdeztem, közreadhatom-e a történetét, és nagy örömömre beleegyezett.

Érdemes továbbolvasni »