Billenj át! – Testhezálló szokásokkal a zöldebb élet felé

Nem volt még olyan régen, amikor a textilszatyros vásárló kuriózumnak számított a boltban. Cserkész, bölcsész vagy hippi? – merült fel futólag a kérdés a fejekben, miközben tömegszám tépték a műanyag szatyrokat a hengerről, tucatszám fogadták el az ingvállasakat a pénztárnál, és cipelték büszkén a céglogóval ellátott masszív nylonokat. Mára a zero waste mozgalom átlépte ama bizonyos küszöböt, és ha nem lenne némi pejoratív éle, azt mondanám, mainstreammé vált. Mostanra értük el azt a pontot, amikor a klímaváltozásról szóló híreket nem lehet elhessegetni; s míg egyelőre csak várunk, hogy a magaspolitika is beálljon az ökológiai katasztrófa megelőzésének ügye mögé, addig mi, “egyszerű halandók” gyorsan reagáltunk.

A cikk a ShamoBags weboldalán jelent meg először, a Billenj át! kampány keretében.

Tény, hogy a kilátásaink nem túl kecsegtetőek. Ám ahelyett, hogy pánikba esnénk, és napi szinten apokaliptikus jeleneteket vizualizálnánk, vegyük észre, hogy micsoda pozitív fordulat vette kezdetét! Egyre többen és többen fordulunk a környezettudatosság felé, próbáljuk megállítani az iszonyatos pazarlást és a minden képzeletet felülmúló szeméttermelést. Minden egyes ember, aki tenni akar a környezetéért, egy-egy kis reménysugár – s egyre több ilyen kis tüzecske világítja meg az amúgy kissé borús horizontot.

Ám a változás sosem könnyű. Ha most indulsz ezen az úton, elképzelhető, hogy megijeszt a feladat mérete, a sok-sok áramló információ, netán a híres zero wasterek befőttesüvegnyi kukái. A kicsit tapasztaltabbaknak sem könnyebb: időnként letérnek a zöld útról, máskor elveszítik a lelkesedést, és persze ők már sejtik, hogy nem lehet tökéletesen zöldnek lenni, amit viszont elfogadni nehéz, s jönnek a bűntudattal, lelkiismeretfurdalással terhelt órák. Meg az aggodalom, hogy vajon elég-e, amit teszek? Vajon elég-e, amit teszünk?

Akár kezdő, akár haladó szinten vagy a környezettudatosságban, érdemes szem előtt tartanod néhány szempontot, amelyek segítségével a bolygónk megóvása nem mindennapos küzdelmet, állandó bűntudatot fog jelenteni, hanem egy könnyed, testhezálló, tudatos életet, amelyben a jó szokások felváltják a kevésbé jókat.

billenj-at-2

Ismerd a motivációd!

Mint minden szokás átalakításában, így a zero waste felé vezető úton is kulcskérdés, hogy tudd, miért is csinálod. Erre mint mindenkinek, valószínűleg neked is megvan a könnyen rávágható válaszod. De biztos vagy benne, hogy ez a valódi indokod?

A “környezetvédelem” túl tág fogalom, és semmiképp sem személyes. Áss a kérdés mélyére. Miért fontos nekem a környezetvédelem? Majd a válaszodat ismét kérdőjelezd meg: és ez miért fontos nekem? Néhány “miért” után meg fogod találni azt az indokot, ami számodra valódi tartalommal bír, amiért szenvedélyesen akarsz tenni, változtatni – és innentől nyert ügyed van.

Ez az indok fog ugyanis átsegíteni a nehézségeken. Sokszor lesz olyan az utad során, amikor annyira kényelmes és könnyű lenne visszacsúszni a régi mintákba, szokásokba – ilyenkor mindig ott lesz a zsebedben a külön bejáratú “miért”-ed, amiért érdemes bevállalni az esetleges pluszmunkát vagy kellemetlenségeket.

Nem kell egy csapásra megváltoznod!

A műanyag szatyorba gabalyodott halacska vagy a tonnányi szeméttel borított trópusi tengerpart képe elég sokkoló tud lenni ahhoz, hogy holnaptól tökéletes zero waste életre akarj törekedni – de ez túlzó elgondolás.

A jó hír az, hogy nem kell most azonnal teljesen átalakítanod az életed, sőt! Apró lépésekben haladva, egyszerre egy-két szokás megváltoztatására koncentrálva sokkal nagyobb a siker esélye, hiszen az új szokások kevésbé terhelik le a mindennapjaidat, így nem is merül fel benned, hogy feladd. Ráadásul a drámai változások kellemetlenül érinthetik a veled vagy körülötted élőket, így lehet, hogy az amúgy nemes kezdeményezésed csúfos kudarcba fullad.

Nem kell tehát egy hét alatt tökéletes szemétügyi reformot végrehajtanod. Kezdd el kicsiben, válassz egy-két fejlődési pontot, vezess be egy-két új szokást, és ha már komfortossá vált az új viselkedés, lépj tovább a következő szintre. Lassan, de biztosan!

Haladj a könnyebbtől a nehezebb felé!

A fogyasztás és a szeméttermelés minimalizálásának több vetülete van, és mindenkinek más jelenti a kihívást. Mivel évtizedek óta berögzött szokásokat szeretnél felülírni, érdemes ott belevágnod, ahol a leggyorsabb eredményekre számíthatsz. A kezdeti kicsi, könnyű győzelmek ugyanis önbizalmat, lelkesedést, lendületet adnak, és magukkal hozzák a nagyobb változásokat is.

A legegyszerűbb ott változtatni, ahol gyakorlatilag egyszeri tevékenységről van szó, nem pedig állandó odafigyelést igénylő szokásreformról. Ha ma állandósítasz a táskádban egy textilszatyrot, akkor egyszer és mindenkorra meg van oldva a fölösleges műanyag szatyor kérdése. Ha ma kiírod a postaládádra, hogy nem kérsz szórólapot, akkor (remélhetőleg) ezzel meg is mentettél pár fát.

A következő szint a háztartásodban jelenlévő termékek fokozatos cseréje. Fokozatos! Ugyanis az egyáltalán nem zero waste, ha ma kidobsz mindent, ami nem passzol a műanyagmentes utópiába. Használj el és fel mindent, amit már megvásároltál, és amiből kifogysz, pótold környezetbarátabb verzióval (de csak miután megbizonyosodtál arról, hogy a továbbiakban is szükséged van az adott termékre). Mivel a termékek nem egyszerre fogynak ki, az eszközök nem egyszerre mennek tönkre, így lesz időd arra, hogy mindenből megkeresd a számodra elfogadható alternatívát, és anyagilag sem annyira megterhelő, mintha mindent egyszerre cserélnél le.

billenj-at-6

A harmadik szint már komoly koncentrációt igényel: a szokásaid megváltoztatásáról van szó. A szokás attól szokás, hogy a végrehajtása előtt nem gondolkodunk, gyakorlatilag robotpilóta üzemmódban végezzük. Megszoktuk, hogy a pénztáros a műanyag szatyorba még a műanyag vállfát is bedobja. Megszoktuk, hogy a szörpben, koktélban szívószál van. Megszoktuk, hogy mindent beledobálunk a kukába. És így tovább. Mivel a szokásokat megváltoztatni egyáltalán nem könnyű, találj egy olyan szokást, amelynek átalakításához nagy reményeket fűzöl, és gyakorold addig, míg automatikussá – szokássá! – nem válik. Köszönöm, nem kérek bele szívószálat. Köszönöm, nem kérem a szórólapot.

Végül pedig a szemléletbeli dolgok következnek. Bár elsőre ijesztően nagy lépésnek tűnhet, valójában mire ide eljutsz, már valószínűleg át is alakult a gondolkodásod. Mindenhol keresed a további fejlődési lehetőségeket, megtanultál nemet mondani az egyszerhasználatos dolgokra, tudatosan vásárolsz és így tovább. A szemlélethez hozzátartozik az is, hogy amit csinálsz, azt helyesen csinálod – tudod például, hogy mit és hogyan szabad komposztálni, szelektíven gyűjteni -, és ezt akár szívesen át is adod a körülötted élőknek. Nem kell mindenkinek zöld aktivistának lenni, bőven elég, ha példamutatóan élsz, előbb-utóbb követni fognak.

Ezen a ponton tehát már igazi feketeöves hulladékminimalizáló vagy, és ezt a szintet fokozatosan, könnyedén, mindenféle dráma és küzdés nélkül érted el. Attól, hogy most az út elején jársz, nem érdemes rágörcsölnöd az előtted lévő, nyomasztóan hosszúnak és bonyolultnak tűnő útra – észrevétlenül fogsz belejönni.

billenj-at-3

Nem kell tökéletesen csinálnod!

A zero waste mozgalom rohamos terjedése elhozta magával a zero waste sztárok, influencerek megjelenését is. A közösségi média felületeken ömlik szembe a sok “így csinálom én” cikk, fotó és videó. Ez nagyon jó, hiszen tényleg azt mutatja: tömegesen ismerjük fel, hogy a kezünkben a sorsunk – ám közben az online és offline megmondóemberek (hiszen mindig van valaki a társaságban, aki nálad sokkal jobban tudja, jobban csinálja… vagy nem, de szereti azt hinni) irreális elvárásokat sugallhatnak.

A zero waste nem a tökéletességről szól. Szabad botladozni, szabad hibázni, szabad egy kicsit elveszíteni a lelkesedést, majd újult erővel folytatni! Nem dől össze a világ, ha elfelejted kimosni az arclemosó korongjaidat, és eldobhatót kell használnod egy napig. Nem teszed tönkre a környezetet azzal, ha egyszer otthon felejted a saját kávésbögrédet – idd meg nyugodtan a kávéd az eldobhatóból (vagy fogyaszd el helyben). Hibázni szabad.

A legfontosabb, hogy megvan benned a szándék, a törekvés. Légy elnéző és megengedő magaddal, és legfőképpen légy büszke. Légy büszke arra, hogy beálltál egy olyan fontos ügy mögé, mint a fenntarthatóság és a környezetvédelem. Légy büszke arra, hogy felvállalsz olyan változtatásokat az életedben, amelyek idődbe, pénzedbe, energiádba kerülnek, és ezzel valóban teszel azért, hogy a bolygónk még sokáig élhető és gyönyörű maradjon. A “tökeletlenségeid” felett érzett bűntudatot váltsa fel a büszkeség.

Természetesen fejlődni, komfortzónából kilépni ér, sőt! És ér másoktól tanulni, kérdezni, inspirálódni is – de nem ér hasonlítgatni, önmarcangolni. Tökéletlenül is pont jól csinálod.

Találd meg a saját utad!

A zero waste mozgalomban nincsenek törvények és előírások. Igaz, vannak útmutatások sokaknak bevált módszerekről, listák a legkönnyebb változtatási lehetőségekről, gondolatok arról, hogy mi is a leghatékonyabb módja a fogyasztás és a hulladék minimalizálásának, ám ezek nem kötelező érvényűek.

Hasonlóan a motivációhoz, kulcsfontosságú, hogy megtaláld a saját utad. Keresd meg azokat a megoldásokat, amelyeket könnyedén és örömmel be tudsz építeni az életedbe, és némi komfortzóna-kilépés, áldozathozás sem tilos, de ne erőltess magadra olyan megoldásokat, amelyek számodra kimondottan kellemetlenek vagy hosszú távon nem fenntarthatóak. Nem kell az életedet alárendelned a zero waste mozgalomnak, nem kell kínoznod magad, ha valami nem megy.

Lehet, hogy épp olyan élethelyzetben vagy, hogy nem fér bele az idődbe a főzés vagy a csomagolásmentes boltban való bevásárlás. Semmi gond, engedd el egyelőre ezt a kérdést, és térj vissza rá, amikor jónak látod! Sok édesanya riad vissza a mosipelustól az első hónapok káoszában, ami teljesen érthető! Nyugodtan belekezdhetsz akkor is, amikor ismét érzed a lábad alatt a talajt – nem leszel ettől felelőtlenebb, a gyereked jövőjét veszélyeztető anya. Van, aki nem tudja megszokni az intim tölcsért, másnak a bambusz fogkefe felsérti az ínyét, netán bántja a bőrét a szappan. Megintcsak: semmi gond! Engedd el ezeket, és keress más területet, ahol változtatni tudsz, és később esetleg tégy ismét próbát (előbb-utóbb a bambusz fogkefét is tökéletesítik).

És ne csak a saját utadat, de az örömedet is leld meg! Bár alapvetően egy bolygómentő akcióról, egy világméretű hulladékminimalizáló hadműveletről beszélünk, semmi sem tiltja, hogy közben jól érezd magad! Keress olyan megoldásokat, amelyek örömet okoznak neked! Egy gyönyörű textilszatyor, a mosipelusok színkavalkádja, egy formatervezett ökobögre feldobja a szürke hétköznapokat, és máris kevésbé tűnik lemondásnak, nehézségnek a szemétcsökkentés.

billenj-at-4

Így billentünk át mi: én és a kávésbögrém

Az egész úgy kezdődött, hogy iszonyúan elkezdett zavarni a nászajándékba kapott gyönyörű, lila kávéfőzőnk – no nem maga a gép, hanem az általa termelt kapszulamennyiség. Valószínűleg én is elkezdhettem zavarni őt, mivel pár héten belül üzemképtelenné vált. Némi elmezavar okán úgy döntöttem, hogy nekem nincs is szükségem kávéfőzőre, sőt kávéra sem. Mondanom sem kell, hamarosan azt vettem észre, hogy egyre többször ácsorgok városkánk valamelyik kávézójának pultja előtt. Csöbörből vödörbe – a kapszulából pár hét alatt papírpohár lett. Itt az ideje a szuperdesignos ökobögrének! – jelentettem ki, és két nap múlva már át is vettem a postán az új kedvencemet. Probléma megoldva – gondoltam én, majd boldogan tettem be a pohárkámat a mosogatógépbe egy nulladik mosogatásra…

Másnap reggel üdvözült mosollyal állok meg kedvenc pékségem előtt, nyúlnék a bögrémért, amikor bevillan: nem vettem ki a mosogatógépből. Oké, akkor ma még papírpoharazunk. Másnap már sokkal okosabb voltam, és kikészítettem a bögrémet az előszobába. Természetesen induláskor elkerülte a figyelmemet, így mehettem ismét a pékségbe a presszómért. Harmadnap sikerült betennem a kocsiba a bögrét, de a kávézóig megint nem jutott el, mert messze parkoltam, s nyilván nem tettem át a táskámba. Negyedik nap a táskámban volt, de elfelejtettem szólni, hogy van saját bögrém, köszi. Ötödik nap a kocsiban hagytam a használt bögrét, így másnap nem volt tiszta, amikor szükségem lett volna rá. A hetedik napon végre minden klappolt, és boldogan ihattam a forró kávémat a napsütötte szombati piacon. Nagyon menőnek éreztem magam, legalábbis amíg telibe nem öntöttem magam – na igen, nemcsak a logisztikát kell még tanulnom, hanem a csöpögésmentes zárást is.

Megszokni valami újat sosem könnyű. Segít azonban, ha következetesen ugyanúgy csináljuk a dolgokat nap mint nap. Én hol kivettem a bögrét a kocsiból, hol nem. Hol az előszobába készítettem ki, hol a konyhába. Hol a kocsiba tettem, hol a táskámba. Ez így követhetetlen, és tele van hibalehetőségekkel – ezeken segít át egy jól begyakorolt rutin.

Jó praktika az is, ha egy már meglévő, kiépült szokáshoz kötjük az új szokást. Az én megoldásom végül az volt, hogy összeházasítottam a kávésbögrét a kulacsommal. A kulacsom betonbiztosan nálam van elmosva, friss vízzel megtöltve, nap mint nap. Ha a kulaccsal ment, a bögrével is fog. Így most már csak egy dologra kell figyelnem: egy helyett kettőt vegyek, tegyek, töltsek, vigyek. Azóta nem marad otthon a bögre – mi több, már az esetek többségében le sem öntöm magam. Egy lépéssel előrébb vagyok a saját zöld fejlődésemben.

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.

Fogalmad sincs, mivel megy el az időd?

Leave a Reply