Munka-magánélet egyensúly – Mi az? Létezik-e egyáltalán?

Van néhány tipikus problémakör, amivel időgazdálkodás tanácsadóként szembesülök, de messze a legnépszerűbb téma a munka-magánélet egyensúly. Sajnos ez igazi “hot topic” napjainkban, munkakörtől függetlenül gyakorlatilag mindenkit érint valamilyen formában.

Az ügyfeleimmel rendszeres téma az, hogy mi vezetett az egyensúly felborulásáig, illetve mi lenne a vágyott állapot; és természetesen beszélünk megoldási lehetőségekről is. Gyakran feltűnik azonban egy érdekes dolog: sokan valamiféle csodálatos fényként tekintenek a munka-magánélet egyensúlyra, ami megjelenik ama bizonyos alagút végén, és amelyet amikor elérnek, végre minden csodálatos lesz, unikornisok fognak ugrálni körülöttük, és zen állapotba kerülnek. Nos, sajnos ez nem így fog történni – és ez nem az én szaktudásom hibája…

Két tévhit

Az időgazdálkodással kapcsolatos legnagyobb tévhit az, hogy ha ügyesen osztjuk be az időnket, akkor minden bele fog férni. Nos, ideje szembesülni az igazsággal: minden sosem fog beleférni, ám ha jól csináljuk, minden fontos beleférhet! Hogy mi számít fontosnak, azt mindenkinek magának kell definiálnia. A “magának” szót erősen hangsúlyozom! Minél szűkösebbek az időkereteink, annál fontosabb, hogy elengedjük a mások által támasztott elvárásokat, illetve azokat a kényszerképzeteket, hogy milyennek kellene lennünk.

A másik hatalmas tévhit az, hogy a munka-magánélet egyensúly létezik. Néhány kivételes pillanatban valóban létezhet, de nagy általánosságban folyamatosan billeg a libikóka, és mi a tetején állva próbáljuk egyenesben tartani, miközben hol az egyik, hol a másik végére dob rá valaki egy elefántot, teljesen kimozdítva az egyensúlyából a libikókát. Nem beszélve arról, hogy a képlet sokkal bonyolultabb annál, hogy egyáltalán libikókában gondolkodhassunk…

A “munka-magánélet” egy igen durva egyszerűsítés. Magánemberként felelősséggel (idővel és figyelemmel) tartozunk a párunknak, a gyerekeinknek, a szüleinknek, a barátainknak; energiát kell fordítanunk a praktikus teendőkre (háztartás, elintéznivalók); és természetesen vigyáznunk kell saját magunkra is (alvás, mozgás, kikapcsolódás, feltöltődés). S nem elég, hogy a magánéletünkben millió irányba kell koncentrálnunk, a munkahelyen is hasonlóan komplikált lehet a helyzet.

Ahhoz, hogy ne omoljon össze a libikóka, érdemes a fenti két tévhitet elengedni, azaz elfogadni, hogy:

  • minden nem fog (ezután sem) beleférni és
  • a gyakorlatilag csak mesékből ismert egyensúlyi állapot sem fog megvalósulni.

De! Némi gondolkodással és tudatos döntések sorozatával lehetséges

  • a fontos dolgokra időt szakítani
  • minden fontos életterületet “elég jó” szinten működtetni.

Így tudjuk leginkább megközelíteni azt a való életben nem létező eszményt, amit úgy hívunk: munka-magánélet egyensúly.

munka-maganelet-egyensuly-2

Célokkal az egyensúlyért

Amikor munka-magánélet egyensúlyról beszélünk, a libikóka mellett a másik jellemző asszociáció a tányérpörgető artista. Mindannyian több tányért pörgetünk egyszerre, és akkor mondhatjuk el, hogy egyensúlyban vagyunk, ha egyik tányérunk sem zuhan le és törik apró darabokra. Igen ám, de a tányérjaink nem egyformák. Van, amit gyakran meg kell pöccinteni ahhoz, hogy ne essen le, a másikat csak néha kell megpörgetni, de akkor hosszasan. A lényeg az, hogy hosszú távon minden tányér a levegőben maradjon.

Többek között ezért sem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani a pillanatnyi egyensúlynak. Ha ügyesen pörgeted a tányérjaidat, akkor egy olyan megterhelő helyzet, mint például egy húzósabb határidő, egy influenzaszezon vagy egy vizsgaidőszak lokálisan ugyan felboríthatja az egyensúlyt, de ha a korábbi hónapokban elegendő energiát fektettél a többi életterületedbe, akkor az össz-egyensúly megmarad.

Az egyensúly tehát egy vágyott, és hozzáteszem: meglehetősen ködös állapot. Definiálnod kell önmagad számára, hogy mi az, ami fontos neked az életben, és hogyan tudod ezeket a prioritást élvező területeket mozgásban tartani. Azaz: célokat és prioritásokat kell megfogalmaznod. Célok és prioritások nélkül ugyanis nem lesz meg a vezérelv, ami alapján szervezhetnéd az életed. Sőt: ha nem vagy tisztában azzal, hogy mit is szeretnél elérni, mi fontos a számodra, honnan is tudhatnád, hogy az időgazdálkodásod jó vagy sem?

Jó és hatékony időgazdálkodás alatt ugyanis azt értjük, ha sikerül úgy beosztanod az idődet, hogy az a prioritásaidat tükrözze. Célokat kell tehát kitűzni – meg kell fogalmazni, hogy mitől fog “elég jó” módon működni az életed egyik vagy másik területe. Mi kell ahhoz, hogy pörögjön az a tányér? Mennyi időnként és milyen intenzitással kell foglalkozni vele? Továbbá: hogyan lehet mindezt beépíteni a dolgos-szorgos hétköznapokba? Hiszen oly sok a tányér, és oly kevés az idő… A célok megfogalmazása abban fog segíteni, hogy megközelíthesd azt az egyensúlyi állapotot, amibe munka, magánélet és minden más fontos terület egyaránt szerepel, a számodra ideális arányban.

Ha eddig is szervezett, tudatos módon közelítetted meg az időgazdálkodás kérdését, akkor valószínűleg már vannak kitűzött céljaid – ám ezeket is érdemes bizonyos időközönként átvizsgálni, különösen nagyobb változások esetén, vagy ha úgy érzed, billeg ama nem létező egyensúly.

Ha pedig eddig nem foglalkoztál ezzel a kérdéssel, akkor itt az ideje, hogy átgondold, merre is tart az életed, hiszen – ahogy említettem – a célállítás az időgazdálkodás alapja, enélkül nincs irány, nincsenek megalapozott döntések az időddel és a cselekedeteiddel kapcsolatban, és nincs egyensúly sem.

Kézben tartom az életem - Cél- és időtervező online tanfolyam

Képek forrása: 1, 2.

Fogalmad sincs, mivel megy el az időd?

Hozzászólás