Sötétzöld fenyegetés – Romba döntik-e a Földet a radikális környezetvédők?

Indulatból nem írunk cikket. Ez alapszabály – nálam legalábbis. Ám ha napokkal, hetekkel később is mozgat a dolog, akkor muszáj kiírnom magamból, különösen, ha úgy érzem, közérdekű a téma, sokakat, mi több, mindannyiunkat érint…

Nemrégiben az egyik kedvenc minimalista/zero-waste blogom íróját támadás érte, mert egy fesztiválról posztolt instafotón felbukkant egy műanyag palackos gyümölcslé, amit a kisfiának vett. Egy másik vloggert azért szóltak meg, mert annak ellenére, hogy köztudottan odáig van a különféle sminkekért, amelyeket meg is vásárol magának, volt képe egy olyan videót posztolni, amiben elmondja, melyek azok a dolgok, amelyeket már nem hajlandó megvásárolni. Az egyik hírportálon megjelent egy videó egy zero waster lányról, de a kommentszekció nem a hűháktól meg az “én is így fogom csinálni” mondatoktól volt hangos, hanem azon csámcsogott a jónép, hogy a lány szelektívjében volt egy cigarettás doboz. És akkor még nem beszéltünk az olyan, számomra döbbenetes jelenségekről, amikor bizonyos körökben a húsevő környezetvédőt kiközösítik, hiszen az úgy nem is igazi környezetvédés.

Úgy gondolom, kétféle ember van, aki az ilyen negatív kommenteket szórja magából.

1. A közönyös. Valamilyen oknál fogva őt (még) nem érintette meg a téma fontossága, vagy ha mégis, akkor kifogások mögé bújik. A saját (jelenlegi) viselkedését a nála zöldebbek piszkálásával igazolja, vagy a benne lévő, a témával kapcsolatban érthető módon érzett feszültséget ily módon vezeti le. Én ezekre az emberekre nem tudok haragudni. Hiszek benne (muszáj hinnem benne), hogy előbb-utóbb a nagy többség belátja, hogy szükséges és lehetséges sokkal-sokkal zöldebben élni.

2. A sötétzöldek. Avagy a magukat tökéletes környezetvédőnek, abszolút zero wasternek tartó, önmagukat piedesztálra emelő, másokat mocsárba tipró sötétzöldek. Akik kiröhögnek, mert te csak addig jutottál, hogy kulacsod van, de még mindig kocsival jársz. Akik megköveznek, mert csak fast fashion pulcsira tellett az idődből, a pénzedből vagy az alakodból. Akik beszólnak a komoly nevelő munkát végző bloggernek, hogy inkább ne is írjon blogot zero waste témában, mert a palackos almaleve miatt demagóg…

sotetzold-tamadas-3.jpg

És akkor most kimondom: a környezeti károkat okozó “nagyvadak” (idióta elnökök, fogyasztást sulykoló multik stb.) után a radikális, perfekcionista sötétzöldek fenyegetik leginkább a Földünket. És itt most nem a figyelemfelkeltő megmozdulásokra gondolok, mint a Greenpeace akciói vagy a Rebellion Extinction mozgalom, hanem a mindennapi okostojásokra, akik szerint béna vagy, rosszul csinálod, még csak itt tartasz és egyebek. Akik a saját “zöldségükkel” kérkednek, miközben mindenki mást lenéznek, és – figyelem, itt jön a lényeg! – elbátortalanítanak.

Merthogy elbátortalanodni nagyon könnyű. Gigantikus, emberi ésszel nehezen felfogható méretű a probléma, ami mellett eltörpülünk mi, egyszeri emberek. Míg a saját életemben mondjuk komoly erőfeszítésnek számít egy-két reform bevezetése, az a környezet szempontjából csepp a tengerben, vagy még annyi sem. S ha épp egy gyenge, küszködő (mert igen, néha a változás küszködés!) percben érkezik egy degradáló beszólás, akkor könnyen elveszítem a reményt, és apátiába süllyedve hagyom az egészet. No ezért tartom borzasztó károsnak a perfekcionista, szélsőséges környezetvédőket.

Mérnök vagyok, így szeretem az elgondolásaimat számszerűsíteni. Ehhez a Gauss-görbét (más néven normális eloszlást) fogom használni, és előrebocsátom, hogy a példám

1. nem szigorú matematikai bizonyítás, hanem csak egy szemléltetés
2. nem tükrözi maximálisan a jelenlegi társadalmi megoszlást környezetvédelem tekintetében, de megintcsak: ez egy szemléltetés

Szóval. Az alábbi ábrán háromféle embert tüntettem fel. A bal oldali kisebbség jelenti azokat az embereket, akik magasan tesznek az egész témára, boldogan szennyezik a környezetüket, mintha nem lenne holnap (haha). A jobb oldali kisebbség az igazán profi zöldek. A köztes tömeg pedig ilyen vagy olyan mértékben, de igyekszik zöldebben élni.

sotetzold-tamadas-2

(Megjegyzés: mondhatjátok, hogy a saját kis véleménybuborékomban élek, valójában sokkal kisebb a középső terület aránya. Ebben lehet igazság, ugyanakkor azt is gondolom, hogy jelenleg Magyarországon rengetegen élnek kényszerűségből környezetbarát életet, pl. azért járnak biciklivel, mert csak az van; azért nem fogyasztanak ész nélkül, mert nincs miből és így tovább. Illetve – és erről is említést kell tenni – sokan élnek olyan mértékű szegénységben, hogy még ha tudatában vannak is a problémának, nincs esélyük cselekedni.)

Tegyük fel, hogy van 100 emberünk, és tegyük fel, hogy 0-100-as skálán lehet mérni, hogy ki mennyi környezeti ártalmat spórolt meg (közvetlen vagy közvetett módon). Ahogy mondtam, nem követem szigorúan a normális eloszlás matematikai szabályait, nem fogok képletet használni, hanem a következő egyszerűsítéssel élek:

100 emberből:

  • 10 ember nem tesz semmit a környezetéért, ők 0 pontot érnek el ezen a skálán
  • 80 ember kerül az átlagos kalapba, ők 50 pontot kapnak
  • 10 ember kiváló környezetvédő, ők maximálisan teljesítenek, azaz 100 pontot érnek el

Ekkor 100 emberre:

10×0 + 80×50 + 10×100 = 5000, azaz a 100 emberünk 5000 egységnyi környezeti kárt takarított meg.

Nyilvánvaló, hogy ha mind a 100 ember tökéletes lenne, akkor ez az érték duplázódna, ami csodálatos lenne… De – és itt jön a fontos de! – a tökéletesre törekedni fölösleges, mivel nem létezik.

És akkor most jöjjön a sötétzöld támadásom. Ha a felső 10%-ból akad egy perfekcionista, szélsőséges, és kellően nagy hangú radikális, akkor könnyen meglehet, hogy a középső 80%-ból többeket is olyan mértékben elbátortalanít, hogy azok feladják a próbálkozásokat. Azaz a középső terület összesen mondjuk már csak 80×40 pontot ér el… Persze az is megtörténhet, hogy ugyanennyi embert meg további változtatásra sarkall, és akkor megint ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk – csak éppen közben sokat romlott a közhangulat, a lelkesedés vagy a saját indíttatású jószándékú törekvés helyett a bűntudat fog eluralkodni.

Hiszek abban, hogy a pozitív kommunikáció sokkal hatásosabb, mint a másik földbe döngölése. Hiszek abban, hogy ha a felső 10% segítőkészen viszonyul az alsó 90%-hoz, akkor fel tudja emelni a többséget, igen, még akár a szkeptikusakat is. Számszerűsítve:

  • a semmittevőkből “kicsittevők” lesznek, 10 ponttal
  • az igyekvők 20 pontnyit haladtak előre
  • a tökéletesek ugye maradnak tökéletesek 😉

Ekkor:

10×10 + 80×70 + 10×100 = 6700, ami 34%-os javulás!

Hiszek továbbá abban, hogy apró, de kitartó lépésekkel, nem tökéletes, de hosszú távon fenntartható megoldásokkal is legalább olyan messzire lehet jutni, mint a radikális megmozdulásokkal, különösen, ha minél többen csináljuk.

Digitális egyensúly

Fenti gondolatmenet egyébként ma reggel, arctisztítás közben futott át az agyamon, a saját tökéletlenségem kapcsán. Néhány hónapja átálltam a “klasszik” vattakorongokról a textil arctisztító korongokra. Egy darabig nagy lelkesedéssel használtam őket, ám a hektikus nyárban elvesztettem a lelkesedésem, méghozzá azért, mert sokszor nem jutott idő vagy lehetőség arra, hogy a lemosott smink miatt foltos kis textileket folttisztító szappanozgassam még a gépi mosás előtt, ráadásul frusztrált, hogy ez is plusz vízzel jár. Szép lassan elsorvadt az egész, és visszatértem az eldobható korongokra, persze nagy lelkiismeretfurdalások közepette. Ma reggel azonban rájöttem valamire. Igaz, hogy a sminkes korongokat szappanozgatni kell, de a reggeli, “csak áttörlöm az arcom” korongoknak bőven elég a gépi mosás. Ha csak reggel használom a textil korongokat, máris 50%-nyi eldobható korongot takarítok meg! Tudom, ez pindurka haladás, de haladás. Természetesen törekszem visszaállni a textiles arctisztításra, de nem dőlök a kardomba, ha nem sikerül 100%-osan teljesíteni.

És még millió példát hozhatnék a saját tökéletlenségeimből. Hogy autóval járok, mert itt vidéken, ahol élünk, két kisgyerekkel ez az egyetlen járható út. De egyre többször csak a hegy aljáig megyünk kocsival, utána sétálunk… Hogy bár tele van a csomagtartóm szatyorral és dobozzal, de ha valamiért mégis otthon felejtem, akkor igenis bevásárolok, ahogy tudok, mert nem éri meg hazaautózni és ismét visszajönni… Hogy ugyan soha, de soha nem vásároltunk palackos vizet, de a kislányomnak megveszem a mindennapi kétdecis Kubuját, mert csak azzal tudja bevenni a gyógyszerét. És igen, tudom, hogy lehet otthon is csinálni Kubut, de ő a boltit szereti – nos, ő sem tökéletes (amúgy de).

Ha környezetvédelem, akkor szerintem három dolgot kell szem előtt tartanunk:

1. Ez egy út. Mindenki valahonnan indul, és valamilyen tempóban halad a saját útján. Van, aki olyan környezetből jött, hogy bizonyos dolgokról lemondani egyáltalán nem okoz gondot, másnak kihívás, de igyekszik. És a lényeg éppen ez: igyekszik. Nem azért kell a buksisimi, mert tökéletesen csinálja, hanem azért, mert megpróbálja. És mert ugyan visszaesik, de ismét nekidurálja magát, és csinálja. (Erről egyébként egy külön cikket írtam, itt olvashatjátok.)

2. Mindenkinek más az élethelyzete. Van, ami neked működik, nekem meg nem. És fordítva. Mondok egy példát. Fürdőszobai zero waste: használj szappant. Tényleg a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás, és nulla hulladékkal jár. Csakhogy nem mindenkinek bírja a bőre. Én megpróbáltam, annak ellenére, hogy némi kozmetikai kémiai tudással a tarsolyomban tisztában voltam vele, hogy nem működhet. De megpróbáltam. Eredmény: háromszor(!) annyi testápoló fogyasztás, a folyamatos diszkomfortról nem beszélve. Nem éri meg, semmilyen szempontból. Cserébe máshol találtam egyszerűsítenivalót, és annak örülök.

3. Csak együtt győzhetünk. Nem ragozom tovább: láthattátok a fenti eszmefuttatásból. Nem egymás ellen, hanem együtt kell küzdenünk. A kezdők dolga, hogy igyekezzenek fejlődni, tegyék meg a saját kis lépéseiket; a haladók feladata pedig az, hogy – amellett persze, hogy példamutatóan folytatják, amit tesznek -, segítsék a náluk kevésbé ügyeseket, és ezzel húzzák tovább a környezetvédelem szekerét (és halkan megjegyzem: ők is nyugodtan fejlődhetnek tovább, hiszen a közhiedelemmel ellentétben senki sem tökéletes – még a sötétzöldek sem).

Képek forrása: 1, 2, 3.

Fogalmad sincs, mivel megy el az időd?

Sötétzöld fenyegetés – Romba döntik-e a Földet a radikális környezetvédők?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Isteni, nagyon köszönöm ezt az írást, szívemből szól!
    Ha megengedsz egy észrevételt: a videón szereplő lány állítja, hogy néhány hónap alatt nem telt meg a befőttes üvege szeméttel. Mivel dohányzik, a csikkeknek is helyet kellett volna ott kapniuk, azok nem szelektálhatóak, nem komposztálhatóak. Ehhez képest egy sincs benne. Ez pedig erősen megnehezíti azt, hogy az átlagember, aki alapból rém szkeptikus a téma kapcsán valóban el tudja hinni, hogy van ebben valami, hitelteleníti sajnos a mondanivalóját minden jószándék ellenére.

    • Látod, csikk szempontból nem gondoltam bele, a kommentekben sem amiatt ágáltak, hanem párhuzamba állították a zero waste életmódot az egészséges életmóddal. De igazad van, persze, így valóban fura, viszont én hajlok arra a (szintén kommentekben olvasott) verzióra, hogy akár vendégei is lehettek, akik dohányoznak. A lány a videóban nyíltan felvállalja, hogy nem tud lemondani a dobozos tejről (pedig ez azért nem olyan nehéz) és az előre csomagolt csokiról (ez sem – én kisvárosban élek, mégis mindkettőt meg tudom oldani csomagolásmentesen, pedig itt nincs kifejezetten erre specializálódott bolt) – nem látom, miért titkolná a dohányzást, ha úgy adódna. A cikkem mondanivalójára mindenesetre ez talán inkább ráerősít: nincs tökéletes, de nem is kell lennie. Köszönöm, hogy itt vagy, és érted, amiről írok 🙂

      • Én is így álltam hozzá, amíg meg nem láttam élőben, hogy folyamatosan dohányzik :/ mindegy, így is tetszett a videó, a kommunikációja, csak érted na, miért visszás pont a befőttes üveg miatt

      • Ahh, ez így kicsit valóban illúzióromboló… Értelek. Reméljük, a következő fejlődési lépés ez lesz nála 😉

  2. Annyira szívemből szóltál! Én pont a “bűntudattal tökéletlenek” táborát erősítettem, akinek szintén nem jön be a textilkorong (cserébe a reggeli arcmosási rutinomhoz nem is kell egyébként, csak este), illetve nem váltottam még le minden kozmetikai termékünket, és igen, húst is eszünk. De pl. sosem szállunk repülőre, meg úgy alapvetően keretek között tartjuk a fogyasztásunkat. A tökéletlenség miatt egyébként megtorpantam, hogy “áh mit erőlködök, úgyse jó…”, de most segítettél, hogy visszatérjek 🙂

    • Nekem amúgy nagyon bejön a textilkorong, iszonyú puha, szemben a gyárival, csak ez a macera… Ami amúgy abszolút vállalható, vissza is fogok térni rá, csak meglepő volt ennyire kézzel foghatóan tapasztalni a végletesség hatásait a saját kis életemben. Ne torpanj meg, haladj tovább, ha bukdácsolva is 🙂

      • Erről csak annyit, hogy amíg mi itt a vattakorongokon élünk lelki életet, addig pl. Németországban a környezetvédelem nevében (!) lecserélték az atomerőműveket szénerőművekre, s ezzel többszörösére emelték a már így is kritikus CO2 kibocsátást. És ettől most zöldnek hiszik magukat!
        Vagy USA, ahol muszáj valamiért 15°-nak lennie nyáron az üzletekben, irodákban, stb. légkondival, mert a 25° nem elég jó. Hatalmas energiapazarlással és károsanyag kibocsátással.
        Vagy miért nem lehet üvegben kapni a vizet meg a tejet mint régen? Ja mert akkor a cégeknek vissza kéne váltaniuk, szállítani, stb.
        Szóval ilyen méretekben is kéne gondolkozni a helyes változásokon!

      • Teljesen egyetértek veled abban, hogy az igazán nagy változásokhoz nem mi, hétköznapi emberek kellünk, hanem a kormányoknak és a cégeknek is fel kellene venniük végre a kesztyűt. És igen, apróság a textilkorong, nem is azt mondom, hogy elégedjünk meg ezzel a tempóval, sőt, jó lenne, ha mindenki sebességre kapcsolna. Csak ennek nem az a módja, ha arra, aki még csak itt vagy ott tart, azt kiröhögjük, lealázzuk, hanem az, ha megfogjuk a kezét, segítjük és bátorítjuk.

      • Nekem nem jött be amúgy 😀 De mondom, cserébe csak napi 1x használom az eldobható verziót, és azt is csak akkor, ha sminkelek (a napok 90%-ában :D)

  3. Sajnos a környezetvédelemet is megérintette a trenddé válást követő elkerülhetetlen radikalizálódás. A minimalista, cruelty-free, vegán életmód éppúgy divatos lett az elmúlt években, mint a feminizmus és általában a kisebbségek érdekeinek védelme. És ahogy az utóbbiakat képviselő radikálisokat (social justice warriorokat) már mindenki körberöhögi, úgy ezek az amúgy fontos témák is lassan inkább nevettség tárgyává válnak az általad említett nagyhangú “sötétzöldek” miatt.
    Szóval nem is csak az igyekvők elbátortalanítása itt a probléma, hanem hogy a saját egójuk kiterjesztése iránti nagy igyekezetükben közvetlenül hozzájárulnak ahhoz, hogy mások szemében komolytalanná váljon ez az egész témakör.

    Vicces amúgy ez az egész trendjelenség is. Nemrég nagy közfelháborodást keltett egy fotó egy teknős (?) orrába ragadt szívószálról. Emiatt több helyen is igyekeztek betiltatni a műanyag szívószálakat, akár országos szinten. Mindezt annak ellenére, hogy a tengerek szennyezettségének messze a legfőbb okozói a halászhálók. A hajlítható műanyag szívószálak pedig sok testi és szellemi fogyatékkal élő ember számára meglepően fontos kellékek, amikre jelenleg nincs jó környezetbarát alternatíva. Megintcsak nem látjuk a fától az erdőt.

    Itt egy videó a témáról:

    https://m.youtube.com/watch?v=4IBH0pcKzlY

    • Köszönöm a hozzászólásod! Én egyáltalán nem bánom, hogy trend lett a környezetvédelem, soha rosszabb divatot! Csak persze ennek is alakulnia, tisztulnia kell még. Ma egyik csoportban arról folyt a beszélgetés, hogy mennyire szerencsés – vagy inkább szerencsétlen – az, hogy ötpercenként alakul egy “ültessünk fát” csoport, miközben szakmai háttér nincs hozzá (tisztelet a kivételnek). Az emberek lelkesek, tenni akarnak, de nem így kellene. Ugyanez igaz a radikálisokra. Tök jó, hogy vannak igazán eltökélt környezetvédők, de valószínű, hogy nem a szélsőséges megmozdulásokra kellene törekedni. Akárhogy is, ahhoz képest, hogy 10 évvel ezelőtt a környezetvédelem valamiféle vicces hippi tevékenységként volt elkönyvelve a nagy tömegek szemében, ma mainstream lett, és ez jó, sőt, létszükséglet. Én igyekszem továbbra is optimista igyekvő maradni 🙂

  4. csak egy tipp (megragadtam a lényeget a cikkböl 😀 de egyébként is tetszett, csak a tartalmához nincs mit hozzátenni): én a törlőkendőket bedobom a mosdóba, ahol következő alkalommal rámosom a kezem, így nem kell plusz víz a nedvesítéshez – mehet rá a szappan. Nem biztos, hogy mindenkinek bejön ez a megoldás, csak ötlet volt. (őrület egyébként, hogy szabadkozom, de tényleg kap hideget és meleget is az ember a mindenféle fórumokon, sosem tudom, kinek sértem meg most pl a higiéniai alapelveit :P)

    • Ne szabadkozz, mindenkinek meg kell találnia a saját megoldásait, tök jó, hogy ilyen kreatív vagy 🙂 Nálunk ez tuti nem működne a gyerekek miatt, de abszolút látom benne a rációt.

  5. Kedves Boróka, köszönöm az írásaidat, sokat segítettek nekem abban a hitben erősödni, hogy elengedhetem a 20 % ot az életemből…
    Annyit csak a témához, hogy én 2003 óta próbálmom zölddé tenni a háztartásomat,étkezésünket, életünket, talán mostanra sikerült is. De ! még mindig van úgy, hogy mosogatáskor vagy konyha takarításkor használok egy pici ultraport…
    A vattakorong helyett ajánlom nektek a textil pelusokat (kissebb, kb kézfejnyi, darabokra kell csak vágni) és szerintem, ha egy kis sós vízbe – esetleg nátrium- perkarbonátos vízbe -használat után bedobjátok (zárható kis vödörben), akkor elég ritkábban – 3 naponta- nekiállni a mosásnak. Anyáink is vödörben és fertőtlenítő oldatban gyűjtögették a koszos pelust, amíg elérkezett a mosás ideje. A mostani zöldek, pedig víz nélkül, egy kis zárható vödörben gyűjtik a vízzel kiöblített textilpelust tapasztalat szerint az első jobb megoldás). Sok sikert mindenkinek!

    • Kedves Orsi! Köszönöm a tippet! Látod, a textilpelus eszembe sem jutott, pedig van még itthon bőven belőle… Mindenképp kipróbálom!

  6. De jó, hogy ezt a cikket megírtad! Vicces, hogy amióta elindultam a környezettudatos-minimalista úton, sokkal gyakrabban van lelkiismeret-furdalásom…

    Lelkesen megvettem a BPA mentes műanyag többszörhasználatos kulacsomat, egy hónap múlva valahol olvastam, hogy na az még SOKKAL rosszabb, mint az egyszerhasználatos. Beszereztem vászon tatyikat, amiket mindig magamnál és a kocsiban tartok, erre kijött egy cikk, ami azt bizonygatja, hogy milyen nagy környezetszennyező vagyok, inkább használnék műanyag zacskót. Kajánál ugyanez, minden vagy rákkeltő, vagy környezetszennyező az előállítása, vagy valami más baj van vele.

    Ha nem csilliókért veszel hazai tervezőktől ruhadarabokat (mert pl. nem engedheted meg magadnak, vagy mert nem tetszenek), akkor is környezetszennyező vagy és támogatod a szegények kizsákmányolását. Néha próbálok turizni, és van is a ruhatáramban 1-2 kedvenc turikincs, de sokszor még drágább is a használt ruha, mint az új, és nem tudok célirányosan XS-es fekete pólót venni minden cicoma vagy felirat nélkül jó állapotban. Mondjuk ez a kérdés legalább egy darabig nem fog nyomasztani, mert jelenleg minden darabomat szeretem és nem szenvedek hiányt semmiben (éljen a kapszulagardrób!) 🙂

    A kocsi miatt is rendszeresen rosszul érzem magam, mert sokan írják, hogy biciklivel és tömegközlekedéssel kellene járni. A kényelmetlenséget leszámítva vidékről kb. fele annyi pénzből jutok be a városba sokkal kevesebb idő alatt (és kiszámíthatóbban), mintha tömegközlekednék (tény, hogy nagyon kellemes fogyasztású a kocsink). Akkor is, ha egyedül ülök a kocsiban. Nem, nem hiszem, hogy pont azon a napon fogok találni Bánkról Budapestre Oszkár autót és kicsit sokáig tartana az út bicajjal 🙂

    Szóval örülök, hogy nem csak én érzem néha úgy, hogy fölösleges az egész, és amit teszek, csepp a tengerben! Azért amikor kirándulok és látok elhajigált szemetet, akkor eszembe szokott jutni, hogy már 10-15 ember viselkedése mennyire befolyásolhatja a környezetünket, közérzetünket. Mielőtt valaki rám támadna; ha van nálam zacsi, akkor össze szoktam szedni az ésszerűség keretein belül 😀

    Amúgy szuper a blogod, nagyon sok hasznos tippet lehet itt olvasni, és nekem külön pozitívum, hogy nem egy “sötétzöld” tollából származik 🙂

    • Örülök, hogy tetszett a cikk! Azt azonban mindenképp szeretném tisztázni, hogy én egyáltalán nem gondolom, hogy “fölösleges lenne az egész”, sőt, nagyon is hiszek az apró tettek erejében, különösen, ha elérjük a kritikus tömeget, amiben szintén hiszek, hogy meg fog történni. Más kérdés, hogy ezeket milyen formában nyomjuk le mások torkán 🙂

Hozzászólás