nyaralás otthon

Itthon nyaralunk – (egyáltalán nem) egetrengető tervek a nyárra

Mostanában rengeteg jobbnál jobb írást olvastam arról, hogy ki hogyan igyekszik örömmel, kalanddal, és nem utolsósorban értelemmel megtölteni a nyári napokat. Ez engem is elgondolkodtatott. Tudom, hogy sokaknak a nyár kérdésköre nem ott kezdődik, hogy mit csináljanak, hanem azzal, hogy mégis hogyan oldják meg a két hónapnyi gyerekfelügyeletet, miből teremtsék elő az izgalmas programokat. Tisztelettel figyelem a környezetemben élő családokat, ahogy erőn felül kisakkozzák, megoldják, és csak reménykedem, hogy annak idején majd mi is meg fogjuk tudni oldani. Panaszkodni tehát semmiképp sem szeretnék, hiszen ehhez képest nekem könnyű dolgom van…

Könnyű dolgom van abból a szempontból, hogy a gyerekeimmel tölthetem a nyarat – az önfoglalkoztatás egyik csodás adománya. Nagy könnyebbség az is, hogy olyan helyen élünk, ahol a természet mondhatni benéz az ablakon. Nagyszülők élnek elérhető közelségben, akik amellett, hogy időnként pár órára átveszik a gyerekeket és a velük járó feladatokat, színesítik is a mindennapjainkat. És ne feledjem a legfontosabbat: két aprócska gyerekünk még nem húzza az orrát a programoktól vagy azok hiányától, örülnek, ha együtt vagyunk.

Az idilli állapotot egyetlen dolog árnyékolja be: egyedül nyaraltatom a gyerekeket. A férjem ugyanis rengeteget dolgozik, és bár hétvégén a miénk, családi nyaralásra egyhamar nem számíthatunk. De még családi fagyizásokra se nagyon. Számomra tehát jelenleg az a kihívás, hogy a végtelennek tűnő nyári napokat feledhetetlenné varázsoljam a gyerekeimnek – méghozzá itthon és egyedül.

Gyerekek – a szokásos, extrákkal

Alapvetően egyáltalán nem vagyok híve a gyerekek “túlfoglalkoztatásának”. Ahogy annak idején számomra is azok voltak a legszebb nyári napok, amikor “békén hagytak”, azaz órákon át hintázhattam, olvashattam, álmodozhattam, élvezhettem a végtelennek tűnő időt, úgy a gyerekeim számára is igyekszem minél egyszerűbb gyerekkort biztosítani – és ebbe bizony nem fér bele a zsúfolt programnaptár. Nálunk évszaktól függetlenül terítéken van az, hogy naponta mozgunk, természetbe megyünk, mesét olvasunk, kreatívkodunk, így a mindennapok vázát ezek a lassú, bejáratott, otthonos tevékenységek fogják megadni nyáron is. De szerettem volna mégiscsak némi struktúrát adni a nyárnak – elsősorban magam számára, szamárvezetőként, hogy a végtelen napok ne csak elfolyjanak, hanem gyerek és felnőtt számára örömteli, kalandos, és egy kicsit talán hasznos nyárrá álljanak össze. Így alakult ki az alábbi terv, amiben szórakoztató, izgalmas és pihentető egyaránt helyet kap.

Valami izgalmas…

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy aprócska autóm, amellyel nő a bejárható kalandvidék. Komolyabb túrázásra nem indulok el hármasban a gyerekekkel, de kisebb környékbeli kirándulásokat mindenképpen betervezek. Egy ideje már gyűjtöm az ötleteket, mostanában pedig elkezdtem gyűjteni az útitársakat is – különösen ami a vizes programokat illeti. Ez egyébként komfortzóna-átlépés. Szeretek úgy gondolni magamra, mint aki mindent megold, ami a gyerekekkel kapcsolatos, de a vízbiztonságon nem szeretnék kísérletezni. Segítséget kérek – ez is az idei nyár egyik kihívása. (Tipp: Vácrátóti Botanikus Kert, Bánki-tó, Hatvani Vadászati Múzeum)

itthon-nyaralunk-2

Valami finom…

Az utóbbi időben borzasztóan igénytelenné vált az étkezésünk. Ennek két oka van: az egyik hat, a másik három éves. Bár általában minden témában homlokegyenest eltérő nézeteket vallanak, a finnyásságban szövetségesek. Rengeteget próbálkoztam, sőt próbálkoztunk, mivel a férjem és a nagymamák is beszálltak a harcba, de eredmény nem sok volt. Bármit főzök, kuka a vége – kivéve, ha tészta, pizza vagy más tipikus, már-már junk food kategóriába sorolható étel kerül az asztalra. Egy ideje feladtam, és főzöm a tésztát. (Szinte) minden nap. A mesés zöldségek és gyümölcsök láttán azonban feléledt bennem a kalandvágy, és úgy döntöttem, nem adom fel, a nyár folyamán újrakalibrálom a menüt. Nem fogok túlzásokba esni, ugyanis nem szeretném 40 fokban a tűzhely mellett állva tölteni a napot, de heti egy-két kísérletet mindannyian meg fogunk bírni. Egy szabály lesz: megenni nem kötelező, de megkóstolni igen. (Tipp: isteni vegyszermentes zöldségek, színes-szagos kedvcsináló (vegán és angol nyelvű) szakácskönyv.)

Valami családi…

Ahogy említettem, a férjem ritka vendég lesz a nyarunkban, hétközben legalábbis mindenképp, éppen emiatt viszont nagy hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy a hétvégét tényleg ki tudjuk használni családilag. Semmi görcsösre nem kell gondolni – nem ragaszkodom programokhoz, jövés-menéshez, strandhoz, csakis az együttléthez. Négyesben heverészni a nagyágyban, ráérősen reggelizni, bicikizni, társasozni, naplementét nézni – és mindezt észrevenni, megélni. Hiszek abban, hogy nem a kalandok mennyiségétől, a belefeccölt pénztől lesz meghitt és örömteli az együttlét. Az egészen aprócska élmények is egész életre szólhatnak, nézőpont(váltás) kérdése az egész.

Valami sárkányos…

Az előző ponthoz is írhattam volna, de a sárkányozás most annyira csodás és szuper újdonság az életünkben, hogy muszáj volt külön pontot szentelnem neki. Szóval papírsárkányozunk. Családilag. Mindenkinek van saját sárkánya, és hétvégente röptetjük őket. A kedvenc helyünk Zebegény, és nagy erőkkel készülünk az őszi Sárkányfesztiválra. (Tipp: fesztiválok a Dunakanyarban, Füstölgő Sarok BBQ)

Valami fenntartható…

A családunkban elég nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem. Szelektíven gyűjtünk, ésszel vásárolunk, előnyben részesítjük a helyit, a biot, a nem csomagoltat – és így tovább. Ám mindig van hová fejlődni, és ezen a téren muszáj is – mindannyiunknak. Azt tervezem tehát, hogy ezen a nyáron szintet lépünk. Nem gondolkodom radikális változtatásokban: az apró lépések hosszú távon mindig tartósabbnak bizonyulnak, ráadásul a gyerekeknek is könnyebben emészthető egy-egy kisebb praktika. Semmiképp sem szeretném őket a témában “oktatni” – nem környezetvédő nyári tábort szervezek a nappalinkban -, viszont fontosnak tartom a példamutatást, illetve a saját élményen alapuló tanulást, és erre talán a hosszú nyári napokban több időnk és kedvünk lesz. (Tipp: vendégposztom a ShamoBags oldalán a Billenj át! kampány keretében).

Digitális egyensúly

Valami kedves…

Ismerve a gyerekeimet, ennek az ötletnek lesz a legnagyobb sikere. Úgy tervezem, hogy minden héten meglepünk valakit. A “valaki” lehet egy családtag, akinek soron kívül sütünk egy sütit; egy barát, akinek képeslapot küldünk; egy rászoruló, akinek adunk. A lényeg, hogy együtt csináljuk. A környezetvédelemhez hasonlóan ebben a témában is azt gondolom, hogy jó példával lehet a leginkább nevelni. Szeretném, ha a gyerekeim szívesen segítenének és adnának másoknak – ehhez viszont nem elég vizet prédikálni.

Valami társas…

Mindenkinek vannak titkos indokai, hogy miért vállal gyereket – nos, nekem a társasozás az. Imádok társasozni, ám pechemre az egyke férjem kimondottan utálja az összes formáját. Így aztán alig vártam, hogy a gyerekeim akkorák legyenek, hogy már olyan társasokat is játszhassunk, amelyek nekem is izgik. Jelentem: elértük ezt a kort! Nyilván nem a legbonyolultabb stratégiai játékokkal kezdtünk, de már szép készletünk van különféle játékokból. Nagy tervem, hogy idén nyáron csúcsra pörgetjük a társasozást: ki a kertbe, piknikpokrócra, limonádéval, gyümölccsel és keksszel körbevéve, aztán hajrá!

Nekünk is nyár van!

És a “nekünk” alatt bennünket, felnőtteket értem.

Valami hasznos…

Mindenképp szeretnék némi hasznos tevékenységet is csempészni a mindennapokba. Nyaralós mindset ide vagy oda, jólesik, ha tevékenyen tölthetem a napot. Az utóbbi időben nagyon ellazáskodtam az otthonunk karbantartását. Tudjátok: prioritások, nemet mondás stb. – másra kellett az idő… Ám a kánikulai délelőttök, amikor úgysem tudunk kimozdulni, ideálisak lesznek arra, hogy végiglomtalanítsam a lakásunkat. Ez nálunk már csak szóhasználatban jelent igazi lomtalanítást, inkább szól a szekrények, fiókok áttörléséről, átrendezéséről, így időben sem lesz megterhelő – ideális nyári feladat. (Tipp: egy korábbi cikkem a lomtalanításról).

Valami szépirodalom…

Ez a pont csak rám vonatkozik. Már tudjátok rólam, hogy imádok olvasni, de sajnos a mindennapok rohanásában mostanában inkább szakkönyvek, illetve könnyed irodalom fér bele, és már nagyon hiányzik valami komolyabb olvasmány. Eldöntöttem tehát, hogy időt szakítok a szépirodalomra. Semmilyen megkötést nem teszek – mindegy, hogy hány kötet, ki írta és miről, új élmény lesz vagy újraolvasás. Nincs sikerkritérium, csak olvasás, olvasás, olvasás… a régi nyaraim emlékére. (Tipp: könyvtár! De tényleg. Menjetek könyvtárba!)

itthon-nyaralunk-3

Valami baráti…

Már-már hagyomány, hogy minden évben megrendezzük a nagy nyári kerti partynkat. Meghívunk mindenkit, aki él és mozog, napokig készülünk rá, majd napokig pihenjük ki a fáradalmakat. Nos, az idén úgy döntöttünk, elmarad a gigaparty, helyette egyesével (kettesével-hármasával, ki hányan van) hívjuk meg a barátainkat grillezni. Az előző évek hangos-nevetős bulijai helyett most inkább vágyunk meghittebb beszélgetésekre, és így sok csodás hétvégi napunk lehet egy helyett.

Valami kettesben…

Egyik jóbarátom megállapítása szerint mi vagyunk azok a férjemmel, akik elmennek egy buliba, hogy aztán összebújva egymással beszélgessenek. És ez így van tizensok év után is. Legalábbis így lenne, ha… Ha nem fél éjfélkor szabadulnék az altatásból, ha nem sírna fel egyik gyerek, mire kitöltjük a pohár bort… Ha nem kellene eladnunk minden színházjegyünket, mert éppen valamelyik beteg lett, ha nem arról szólna az összes családi és baráti esemény, hogy futunk a gyerekek után… Persze nem akarom csak a gyerekekre fogni. Sokszor mi sem úgy sáfárkodunk az idővel, ahogy kellene – munka csúszik bele az estébe, vagy épp az előző nap fáradságai nyomnak el idejekorán. De úgy döntöttem: a nyár nekünk is nyár! Igenis ki fogjuk használni az adódó lehetőségeket. A csodás kertünket, ahol kész nyaralás az esti fröccs. A városkánkban adódó színes kulturális eseményeket. Sőt, még az is megfordult a fejemben (fejünkben…), hogy lelépünk egy-két napra kettesben. Mi is megérdemeljük. (Tipp: Mézesvölgyi Nyár, Óbudai Nyár.)

Képek forrása: 1, 2, 3.

Fogalmad sincs, mivel megy el az időd?

Hozzászólás