A mai nappal egy cikksorozatot indítok útjára, amelyben gyerekek mellől, otthonról dolgozó, vállalkozó édesanyák mesélnek arról, miképpen osztják be az idejüket és az energiájukat úgy, hogy mind a család, mind pedig a munka megkapja a kellő figyelmet. Hogy miért éppen vállalkozó anyákat kérdeztem, több oka van…

Az utóbbi időben a munkám során gyakran ütköztem abba a dilemmába, hogy sok édesanya az időfaktor miatt nem mer belevágni az álmai megvalósításába – legyenek azok szakmai vagy személyes álmok. Az időhiány gyakran nagyon is valós, máskor mélyebb indokokat fed el – de sok esetben csak némi bátorítás, netán pár szuper tipp kellene az utolsó lökéshez. A cikkben megszólaló anyukák saját tapasztalataikról mesélnek. Jó, de nem mindenki akar vagy tud vállalkozó lenni! – gondolhatod, és igazad is van. Mégis azt gondolom, a kevésbé vállalkozó szellemű anyukák is profitálhatnak az alábbiakból. Az időgazdálkodási problémák jelentős része ugyanis azonos mindenkinél – mindegy, hogy vállalkozol, alkalmazott vagy, netán otthon neveled a gyerekeidet. A cikksorozat célja tehát a bátorítás és az inspiráció. Tanuljunk egymástól, és valósítsuk meg az álmainkat!

Az anyukák

Baráth Mea a Családmesék történetmesélő fotográfusa. A megszokottól eltérő családi fotókat készít, stúdió és steril háttér helyett a családi otthon hangulatát hívja segítségül, beállított képek helyett pedig a hétköznapok pillanatait igyekszik megörökíteni. Tímea és a szintén vállalkozó férje otthon oktatják négy gyereküket.

Bitay Andrea social media manager, szabadúszóként online tartalomgyártással és közösségi oldalak menedzsmentjével foglalkozik, emellett az egyik kedvenc blogom, a Maison szerzője.

Bencsik-Horváth Júlia a Jupcycle – Julia’s upcycle room textil újrahasznosító projekt életre hívója. Édesanyja régi varrógépén indította el vállalkozását, amellyel egy számára fontos cél, a környezettudatosság mellett is kiáll.

A három anyuka ugyanazokra a kérdésekre válaszolt.

Hogy néz ki egy átlagos napod?

Mea: A tízhónaposom a hajnali ébresztő, míg ő reggelizik, sorban a többiek is megérkeznek a családi ágyba. Szeretem ezt a napszakot, együtt ébredezünk, mindenki elmeséli, mit álmodott, és megbeszéljük, mi vár rank aznap. A délelőtt a tanulásé, illetve a munkáé. Férjem is vállalkozó. Amikor én tanulok a gyerekekkel, akkor ő dolgozik, más napokon pedig cserélünk. Ebédet kétnaponta a helyi iskolából hozunk, ez a feladat delegálva van. Csak hétvégén főzök. Délutáni edzésekre, különórákra a férjem viszi a gyerekeket, én itthon a kicsikkel pihenőzök. Munkára ez az idő is alkalmas lehet, vagy éppen a házimunka aktuális feladatait látom el. Este igyekszünk hamar ágyba dugni a gyerekeket, mert ekkor kezdődik a munkában a második műszak.

Andi: Nincs két egyforma napom, ami együtt jár a munkámmal és a gyerekneveléssel is. Nagyjából 6 órakor kelünk. Igyekszem picit előbb felkelni a fiamnál, hogy még nyugodtan megihassam a kávémat, aztán fél 9-re beviszem a bölcsibe. Otthonról dolgozom, először mindig átnézem az aktuális és gyorsan elvégezhető munkáimat, e-mailekre válaszolok, majd belekezdek a hosszabb feladatokba. Igyekszem óránként rövidebb szüneteket tartani, például kiteregetek vagy felporszívózok. Általában ebéd után kezdődik a pánik, mert ekkor már vészesen fogy az idő. Ilyenkor még megcsinálom azokat a munkákat, amiket muszáj, bevásárolok vagy egy picit pihenek, és erőt gyűjtök a folytatáshoz. Fél 4 körül érkezem a bölcsibe, utána játszótérre megyünk vagy haza játszani. Este 9 óra körül alszik el a fiam, és mostanában vele én is. Éjszakánként gyakran felkelek egyszer még dolgozni. Ilyenkor csend és nyugalom van, nagyon alkalmas a kreatív munkák elvégzésére.

Juli: Reggel a fiam a férjemmel indul az oviba. Délelőtt kimozdulunk a lányommal (Ringató, Baba-mama klub, játszótér, séta), de ekkorra időzítem azokat az ügyintézéseket is, amiket vele együtt el tudok végezni (beszerzések, hivatalos ügyek). Ebéd után a lányom alszik, én ekkor kezdek dolgozni, így az ő alvásideje a szűk keresztmetszet, amit a Jupcycle-re tudok szánni. Ez havonta 30 munkaórát jelent. Kerekíthetem feljebb és lejjebb is napi szinten, de ez az az átlag, amit effektíve termelésre tudok fordítani. Ebbe kell, hogy beleférjen a textilek válogatása, a tervezés, a szabás, a varrás, a termékfotózás. Láthatóan hosszú a lista és rövid az idő, de ez egyáltalán nem hátrány, mert hatékonyságot motivál.

Délután megyünk a fiamért az oviba, innentől estig a család következik. Miután a gyerekek elaludtak, még dolgozom, habár ezt a részt igyekszem szűkíteni. Ide osztom be az internetet igénylő feladataimat (kapcsolattartás, Facebook oldal és csoport kezelése, önképzés, honlap kezelése, blog bejegyzések készítése). Ezt a napirendet fél éve tartom, és egyre korábban fekszem le, úgyhogy érzem a fejlődést az időgazdálkodás terén.

Mi (volt) a legnagyobb nehézséged otthonról dolgozó anyukaként? Hogyan sikerült megoldanod?

Mea: Mivel nálunk nem csak itthonról dolgozás, hanem itthon tanulás is zajlik, a kihívások palettája széles. Az időmenedzsment megtanulása létszükséglet volt. A célok újra- és újratervezése, elengedés, rugalmasság. Fontos, hogy mindenki tudja, egy hajóban evezünk, közös érdek, hogy működjenek a dolgok. Megvannak a házimunka heti felelősei, beosztottuk a feladatokat. Mindez nagyon precízen hangzik, de persze sosem ennyire magától értetődő, és gördülékeny… Egymást gyúrva alakulunk, változunk, fejlődünk – ennek az életformának a legnagyobb kihívása egyben a leggazdagítóbb lehetősége is.

Andi: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy most minden tökéletesen működik, de azt hiszem, hogy ennél többet ebből jelenleg nem tudok kihozni. Az a legfontosabb a számomra, hogy úgy egyeztessem össze a munkát a gyerekneveléssel, hogy teljesen jelen tudjak lenni a fiam életében. Ha vele foglalkozom, akkor igyekszem csak rá figyelni, és nem más feladatokon agyalni, e-maileket írogatni, telefonálgatni vagy hasonlók. Annyira gyorsan elmúlnak ezek az évek, nem szeretném kihagyni. A legnagyobb nehézségem az, hogy amikor jó ötletem támad, és legszívesebben azonnal leülnék a laptopom elé, hogy megcsináljam, nem tehetem meg. Ilyenkor az ötletek egy jegyzetlapra kerülnek. Nálam a jegyzetelés kulcsfontosságú. Írok a telefonomba, emailekbe, füzetekbe, kis papírokra. Külön vezetem azokat a teendőket, amik ráérnek, és külön azokat, amiket még aznap meg kell csinálni. A blogommal kapcsolatos témaötleteknek egy külön füzetet tartok fenn. Átlátom a saját rendszerem, a teendőlistám nap végére mindig elfogy. Ugyanakkor nem szabad félni segítséget kérni, legyen az egy rokon vagy épp babysitter, takarító. Régen természetes volt, hogy több generáció él együtt, és az anyáknak az egész család besegít, a nagymama vagy a nagynéni is kiveszi a részét a háztartásból vagy a gyereknevelésből. Anyukámék nagyon sokat segítenek azzal, hogy időt töltenek Dáviddal, aki néha már ott is alszik náluk.

Juli: A legnagyobb nehézség a fókuszok kettéválasztása (volt). Otthon dolgozom, nem kötött munkaidőben, így elkerülhetetlen, hogy a gyerekekkel játszva egy-egy ötletem kidolgozásán pörögjek, vagy a munka ideje alatt családi ügyeket intézzek. A kettőt nagyon fontos szétválasztani, mert így mindig olyan, mintha pont nem azt csinálnám, amit kellene. Amikor ezt felismertem nagyot léptem előre, ott kell lenni fejben, akár családról, akár munkáról van szó – ez aranyszabály.

Milyen eszközöket használsz az időd és a teendőid kordában tartására?

Mea: Közös Google naptárat használunk a férjemmel – aki előbb ír be egy programot, az nyert. Minden vasárnap megtervezzük a következő hetet, beosztjuk az időt. A gyerekekkel együtt összeülünk, és az előző hetet is értékelni szoktuk. Naptár noteszem is van, ebben vezetem az aktuális ötleteimet, amik a vállalkozáshoz kapcsolódnak, ebben tervezem és osztom be előre akár hónapokra az online megjelenést, jegyzetelem le a kampányötleteimet, és a margón sorakoznak a tanulással, a gyerekekkel kapcsolatos inspirációk. Évekig tartott, mire megtanultam a tervezést. Mivel alapból egy nagyon spontán ember vagyok, szeretem a szabadságot. De rájöttem, ezek között a keretek között tud megvalósulni a szabadság, enélkül csak futok a saját életem után, és sosem érem utol.

Andi: A naptáram nélkül félember lennék. Mindent felírok a Google naptárba, még azt is, ha postára kell mennem, vagy hajat kell mosnom. Néha azt se tudom, hogy épp milyen nap van, képtelenség lenne mindent fejben tartani. A naptáram és az Evernote az a két dolog a telefonomon, ami a legtöbbet segít. Otthon viszont inkább papírra jegyzetelek, a feladataimat minden reggel egy kis táblázatos papírra írom fel. Öröm nézni, ahogy sorban kihúzhatom őket.

Juli: Számomra a gyűrűs határidőnapló és a Bullet Journal technika ötvözése adta meg a megoldást. A férjemmel közösen vezetett Google naptárból kiírom hetente a következő két hetet érintő eseményeket, amik engem is érintenek, majd naponta kibővítem a teendőlistámmal. Bal oldalra a családi, jobb oldalra az üzleti lista kerül. A nap folyamán ezeken haladok végig először a könnyen elvégezhetőekkel, majd a fontossági sorrend alapján a többivel foglalkozom. Ami aznapra nem fért bele, a nap végén átsorolom egy következő napra. Mondjuk úgy, hogy minden napot tervezetten túlvállalok, így dolgozva olykor előre, hiszen sose tudni mikor betegszik le a gyerek, vagy mikor történik valami előre tervezhetetlen.

Miyen praktikáid vannak arra, hogy minden fontos teendő beleférjen a napodba? Mondj hármat!

Mea: Előfordul, hogy reggelente listát írok. Fontossági sorrendben. Amit nem tudok kihúzni, viszem át a következő napra, de nem felejtődik el. És ami a legfontosabb: nem dől össze a világ, ha másnap még ugyanazt a listát húzkodom…

Amikor elborítanak a teendők, a nagymama a tuti megoldás: ilyenkor egész napokat tudok dolgozni. Nagy segítség a lányom is, ő bármikor beáll bármilyen helyzetbe, és át tudja venni az éppen aktuális feladatot. Pelenkáz, altat, ha kell, vásárol, vagy éppen lenyírja a füvet. Persze nem veszem igénybe sűrűn.

Az utolsó praktikám pedig az, hogy nem alszom… Na jó, ez azért túlzás, de tényleg szeretem az éjszakai műszakot. Elcsendesedik a ház, és fel sem tűnik az órák múlása.

Andi: Az első praktikám a napom reggeli megtervezése – ez kihagyhatatlan lépés. Minden reggel átgondolom, hogy aznap milyen programjaim és munkáim vannak, mi fér bele még emellett. Ami olyan, hogy a fiammal is meg tudom csinálni, akkor azt inkább délutánra vagy estére tolom.

A másik praktikám, hogy igyekszem tömbösítve elvégezni a feladataimat, és nagyon koncentráltan csinálom a dolgomat. Különböző idősávok vannak a napomban, és tudom, mikor vagyok hatékony, és mikor fáradok el. Amikor például az ügyfeleimnek végzem a social media feladatokat, akkor nem foglalkozom a blogommal, hanem a blog idősávra tartogatom. Amikorra már elfáradok, beiktatok egy kis mozgást vagy találkozót, és olyankor kikapcsolom az agyam munka szempontból.

A harmadik praktikám, hogy ha nem sikerült minden munkámat elvégeznem, akkor nem erőltetem azt, hogy este altatás után fáradtan nekiüljek dolgozni, mert tudom magamról, hogy háromszor annyi ideig tartana… Ehelyett én is alszom néhány órát, és éjszaka magamtól ébredek. Ilyenkor felkelek pár órára, kipihentnek érzem magam, és nagyon hatékonyan tudok dolgozni. Majd visszafekszem kicsit még reggelig.

Juli: 1. Házimunka – mosás, főzés, takarítás – szigorúan a gyerekkel együtt, amikor ébren van. 2. Fókusz. Először nézem meg a listámat, utána nyitom csak fel a laptopot, és célzottan ülök le a géphez. Ha e-mailek, üzenetek, értesítések ellenőrzésével kezdeném, akkor el is menne az értékes időm nagy része. 3. Facebook: egy eszköz a munkára, nem pedig a munka helyetti időtöltésre, és ez igaz Instagramra, Pinterestre, e-mailre, mindenre!

Hogyan valósítod meg a munka-házimunka-magánélet egyensúlyt otthonról dolgozó anyaként?

Mea: A magánélet, ha lehámozom róla a gyerekeket, és csak a férjemmel tölthető időt, és az énidőt nézem, hát ez a legnehezebb. Heti legalább egy délutánom kimenő, ilyenkor előfordul, hogy nincs is konkrét tervem, csak elmegyek otthonról, egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Sajnos ezt könnyen beáldozom, ami – utólag mindig belátom – nem tesz jót. A férjemmel mindketten szeretünk jönni-menni, a nagymama pedig szívesen rendelkezésre áll ilyenkor, hogy a gyerekekkel legyen.

Andi: Inkább úgy mondom, hogy igyekszem megvalósítani. Ez egy folyamatos munka, ami egyik nap jobban megy, a másik nap kevésbé sikerül. Nálam a házimunka van az utolsó helyen a fontossági sorrendben, mert minden területen nem tudok egyformán helytállni. Természetesen a fiammal töltött minőségi idő az első most az életemben, és ehhez igyekszem igazítani a munkámat. Ha egy munka a Dáviddal töltött idő rovására menne (akár stressz szempontból is), akkor arra azonnal nemet mondok. Az otthonunk néha “szétszalad”, aztán összekapom, aztán megint kezdődik elölről. A házimunka egy eléggé sziszifuszi munka, de amióta minimalizáltuk a tárgyainkat, sokkal könnyebb a helyzet. A gyenge pont most az én-idő, illetve a férjemmel töltött minőségi idő megtalálása, ez sajnos eléggé esetleges. Leginkább akkor tudunk kettesben lenni, ha a munkaidőben kölcsönösen lophatunk 1-2 órát, vagy a szüleim segítenek, és Dávid velük van. Igyekszem egyensúlyt tartani, de nem ostorozom magam, ha épp nem sikerül, hanem másnap javítom.

Juli: Nagy levegőt kell venni és leülni, tervezni, átgondolni, rangsorolni. Az elején ez több időt fog elvenni, hiszen ki kell építeni a “hogyanokat”, a “mikorokat”, de amint rutinná válik, a ráfordított idő lerövidül, és százszorosan megtérül. Nem tudom hangsúlyozni: a házimunka gyerekkel elvégezhető, a hatékony munka alvásidőben zajlik és akkor jó, ha direktben a magánéletedre nem hat ki. Meg kell tanulni fókuszálni, és meg kell tapasztalni azt is, hogy ez az új helyzet nem csak nekünk, anyáknak új, hanem a társunknak és a gyerekünknek is – mindenkinek idő kell a belerázódásra. Családon belül beszélni kell mindenről, ami számunkra fontos, meg kell tanulni időben dönteni, és igenis segítséget kell kérni, ha szükséges. De talán a legfontosabb, hogy csak azt szabad csinálni, ami igenis boldoggá tesz bennünket, mert különben hosszú távon úgysem lesz működőképes. Amibe nem vágsz bele, abba biztos, hogy nem is lehet bele bukni, de megbánni, na azt nagyon is lehet az elszalasztott lehetőségeket, de egy életen át… Úgyhogy hajrá, tessék elkezdeni tervezni!

A sorozat második részét itt olvashatod.

Képek forrása: 1.