Van rá időd.

Nagy izgalommal kezdtem bele ennek a cikknek a megírásába… valamikor szeptember környékén. Akkor volt ugyanis az a pont, amikor eldöntöttem: még az idén elindítom a saját vállalkozásomat. Persze a terv már jóval korábban megszületett…

Van rá időd! – kiáltottam fel egy májusi vasárnap délelőtt, és pár perc múlva már írtam is a kedvenc webhosting cégemnek, hogy szeretném lefoglalni az új vállalkozásom domainjét. Az ötlet természetesen mosogatás közben ugrott be, mikor máskor – a fogmosáson kívül ez a másik kreativitást fokozó tevékenység a napomban.

Régóta motoszkált már bennem, hogy új fát keresek a fejszémnek. Az elmúlt éveket elsősorban az aprócska gyerekeim nevelgetésével töltöttem, ám a szabadidőmben (mikor mennyiben persze…) nem pihentettem az agysejtjeimet. Rengeteg új dolgot tanultam – könyvekből, mentoroktól, önmagamról. Érdekes tapasztalatokra tettem szert (ilyen például ez a blog is), ám a legérdekesebbnek az bizonyult, amikor az új tudásomat a régi tapasztalataimmal ötvöztem. Ennek eredménye a Van rá időd.

van-ra-idod-2

A Van rá időd tehát a régi-új szerelemgyerekem. Régi abból a szempontból, hogy a sok évnyi tapasztalatom hajtja a motort. Benne van minden tudásom, amit az évek során összegyűjtöttem időgazdálkodásról, feladatmenedzsmentről; minden készségem, amit a korábbi években tanácsadóként, projekt-, később folyamatmenedzserként kamatoztattam. Új azonban a szemlélet, ugyanis az anyaság segített abban, hogy szívem mélyéből is megértsem a valódi(!!!) időgazdálkodás lényegét. A “nagykönyvi” forma szerinti hatékonyságnövelő eszközökről, feladatkezelő rendszerekről, projekttervezésről, határidőkről átkerült a fókusz az egyensúlyra. Egyensúlyra önmagunkkal. A családunkkal, a munkánkkal. A lelkünkkel, a testünkkel, a magányunkkal és a kapcsolatainkkal.

Hiszek abban, hogy az élet előbb-utóbb megmutatja, merre kell haladnunk. Számomra a jel az a bizonyos májusi mosogatás volt. Ekkor állt bennem össze a kép, hogy mit is szeretnék: segíteni. Segíteni olyan embereknek, akiknek vágyaik és céljaik vannak, ám a megvalósítás lehetőségét egyelőre nem látják. Mert épp nem úgy állnak a csillagok, mert van fontosabb teendő, mert nincs rá idő. Szeretnék segíteni abban, hogy ezek a vágyak és célok teljesüljenek – hogy ledőljenek a korlátok, eltűnjenek a kifogások, és legfőképpen legyen rá idő.

Az együttműködésnek több formáját eszeltem ki: a magán ügyfeleimet egyéni coachingok, online tanfolyamok formájában várom, de cégekkel és nonprofit szervezetekkel is dolgozom. A részletekért kattints a Van rá időd weboldalra, és kövess a Facebookon, ahol rendszeresen jelentkezem aktuális cikkekkel, érdekes információkkal.

Készültem egy indulási akcióval is. A januárban induló “Kézben tartom az életem” online tanfolyam árából 10% kedvezményt adok a blog olvasóinak. Ehhez a jelentkezésnél a PLánya20 kódot kell megadnod. A jelentkezési határidő december 22. A helyek száma limitált!

A végére pedig tartozom egy köszönettel nektek, olvasóimnak. Bár a tudás és a lelkesedés a sajátom, a bátorságot bizony össze kellett gyűjtenem – s ebben nagy szerepetek van. A blog másfél éve alatt annyi kedves visszajelzést kaptam tőletek, amiről korábban álmodni sem mertem; s most, amikor vakmerően saját bizniszbe kezdek, nagyon jól jött a tőletek érkező sok pozitív energia, ami a megszeppent napokon is hajtott előre. Szóval: köszönöm!

 

Van rá időd.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Pareto Lánya! Én annyit tanultam pusztán a blogod olvasása által, hogy ismeretlenül is azt érzem, nagy hálával tartozom Neked. Örülök, hogy belevágsz egy vállalkozásba, nem kétlem, hogy személyesen még többet lendíthetsz emberek életén! Nagyon sok sikert és örömet kívánok Neked ehhez az új fejezethez. De azért a blog is marad, ugye…? szeretettel, Anna

    Kedvelés

    • Kedves Anna! Köszönöm szépen a kedves és bátorító szavakat, sokat jelent. Nem tervezem abbahagyni a blogot, bár az előfordulhat, hogy ritkábban lesznek cikkek, ha épp húzósabb időszak van a munkámban. Mindenesetre igyekezni fogok, azt megígérhetem 🙂

      Kedvelés

  2. Ez nagyon érdekes abból a szempontból, hogy valaki nem tudja a hogyant,szinte hihetetlen. Másrészt meg a tapasztalat is azt mutatja hogy igen, mindig van mit tanulni, amire nem gondolt az ember.
    Sokan mondják, hogy nem tudják, mit is csináltak gyerekek előtt, mert most alig van idejük, vajon akkor mire ment el az idő? Hát én tudom, több szabadidőm volt magamra, akár tanulásra, akár szórakozásra. Most is van, csak nem mindennap. Nekem nagy problémám, hogy nem tudok az alvásból ellopni időt, mint régen, mert kell kb. 7 óra alvás, öregszem, vagy mi van 🙂 De egyre könnyebb lesz, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, önállóan közlekednek, most annak van itt az ideje, hogy ők az elsők.
    Ha nem akarod, nem kell válaszolni, de az önmegvalósítás vajon mennyire függ attól, hogy áll hozzá a szűk család a dologhoz, akár segítségadás, akár elvárás formájában? Mert pl. ha ugrik a hétvége, mert minden vasárnap déltől mamánál kell lenni, mert egyedül van/megsértődik/rászorul vagy örömmel vigyáz a gyerekekre heti két napot, na azért az tényező. Saját, egyáltalán nem szakmai tapasztalat, hogy nem megy egyedül, ha csak azt nézem, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva pl. a kollégákkal, főleg mivel a kolléganőm is kisgyerekes, hát van logisztika, meg még a férjek részéről is.
    Követlek FB-on, mert kíváncsi vagyok, mi is ez a vállalkozás és sok sikert kívánok!!

    Kedvelés

    • A kérdés nagyon jó. Természetesen szoros összefüggés van az önmegvalósításra, karrierre vagy akár a pihenésre, kikapcsolódásra szánható idő (és egyéb erőforrások), valamint a család hozzáállása között. Azonban az már rajtunk múlik, hogy hogyan kommunikáljuk az igényeinket, mennyire merünk segítséget kérni, a céljainkkal össze nem egyeztethető kérésekre nemet mondani, mennyire állunk ki a magunk igazáért hosszabb távon is – azaz eme bizonyos hozzáállásra lehet és van hatásunk. Nyilvánvalóan vannak kötöttségek, ám saját felelősségünk megtalálni az életünk keretein belül a kiskapukat, a lehetőségeket – amelyek a tévhitekkel ellentétben mindannyiunk életében ott rejtőzködnek.

      Kedvelés

      • Ehhez azt hiszem, első lépés az ego megerősítése, hogy a saját igényeink jogosak és fontosak és más is így lássa őket. Persze értelmes emberekről beszélünk, akik jó szándékkal vannak a másik iránt. Mert mondhatom én otthon, hogy tanulni akarok, ha úri hóbortnak titulálják és egy emberként elgáncsolnak. Ez csak példa. A saját felelősséghez is elég erős személyiség kell, aki kiáll magáért vagy ha nem segítő, támogató a közege, inkább lelép onnan. Nagyon friss az élmény egy közeli ismerős révén, de nem lehet rajta segíteni, ha ő maga nem tartja fontosnak.

        Kedvelés

  3. Boróka! Ez milyen egy szépséges név!
    Az egyebeket elmondta helyettem is S. A. a tetején. 🙂 Kívánok sikert és boldogságot a vállalkozáshoz én is, és néha egy-egy blogbejegyzést magunknak azért föltétlen’. 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s