Az élet olyan bonyolult! – sóhajtozzuk baráti társaságban, a kollégákkal kávészünetben, vagy csak úgy magunkban, megszokásból. És ez bizony így van: állandó kihívások, meglepő sorsfordulatok, hullámhegyek és -völgyek szegélyezik utunkat. Ám ne feledkezzünk meg arról: bizony rajtunk is múlik, mennyire bonyolult az életünk! Rengeteg módja van annak, hogy kicsit nyugalmasabbá, egyszerűbbé, letisztultabbá tegyük a mindennapokat – ezekből íme egy újabb csokornyi.

Ahogy az első részben, most is egy rövid brainstorming eredménye ez a lista. Az élet több területéről hoztam ötleteket és gondolatokat, hogy ezzel is rámutassak: mindenhol ott rejtőznek a kiskapuk. Ez a gyűjtemény nem egy kipipálandó teendőlista – nem kell minden pontnak megfelelned. Lesznek olyan gondolatok, amelyeket talán magadénak érzel, mások meg távol állnak tőled – és ez így van jól! Mindannyian mások vagyunk, mást jelent számunkra a csendesség, az egyszerűség. Tekintsd ezt a listát ötletadónak, inspirációnak – ha találsz számodra is hasznos gondolatot, alkalmazd, de arra biztatlak, ötletelj te magad is. Te ismered a saját életed gubancait, így a megoldás is a te kezedben van. Merj egyszerűsíteni!

Vásárlás.

1. “Nem veszek” policy. Bizonyos terméktípusokra kategorikusan nemet mondok, így hiába jön szembe akár pucér valójában, akár trend vagy ügyes marketingesek által kívánatosabbá téve, kihagyhatatlan ajánlattal felturbózva, akkor sem veszek. Néhány példa: glossy magazinok (amúgy is ideges leszek tőlük), sminkcuccok (éppen elég van), agyoncukrozott péksütik (mert nem), kasszánál, benzinkútnál kapható dolgok (nyilván semmi szükség rájuk).

2. Nem vásárolunk szuveníreket. Legalábbis a klasszikus szobrocska-bögrécske-nyavalyácska vonalról. Csomó időt megspórolunk azzal, hogy nem lessük lépten-nyomon az árusokat, hogy hol olcsóbb fél euróval, itthon pedig nem kell évekig kerülgetnünk, hogy aztán nagy lelkiismeretfurdalások közepette végül kidobjuk a drága pénzen vett porfogót.

3. Újravásárolok – nemcsak fogyóeszközöket. Épp tegnap vettem a fiamnak négy pár ugyanolyan harisnyát, mint tavaly. Lehet, hogy nem túl változatos, de ez az egyetlen olyan típus, ami megtartja a méretét, a minőségét (nem csavarodik, nem bolyhosodik, nem szúr), és egyébiránt tetszik is neki. Nem fogom a fiam kényelmét és a magam pénzét kockáztatni csak azért, hogy csillagok helyett tücskök legyenek idén a lábán.

4. Előnyben részesítem a multifunkcionális termékeket. Nagy tételben veszem az ecetet, a babafürdetőt és a mikroszálas törlőkendőt, hogy csak néhányat említsek.

5. Szatyrok. Lehet, hogy valakinek felszalad a szemöldöke, de akkor is leírom: szerintem manapság műanyag szatyrot elfogadni (még ha jelképesen fizetsz is érte) egész egyszerűen ciki. Nemet mondok a műanyag szatyrokra (igen, akkor is, ha a pénztáros lány teljesen értetlenül pislog rám). A táskámban mindig van egy picire összehajtható textilszatyor, az autómba nagy, erős bevásárlótáskákat rejtettem, a legpraktikusabbak azonban mégis a Sorting Bags zsákocskái, amelyek bevásárláson kívül még számtalan funkciót ellátnak a háztartásunkban.

Háztartás

6. Könnyen pótolható étkészlet és poharak. Egyszerű fehér tányérjaink, alap ikeás poharaink vannak. Ha törik belőlük, pótoljuk. Nem kerülgetjük az ünnepi étkészleteket, a speckó pohárszetteket, és a már túl hiányossá vált, egykor szebb napokat látott készletek darabjait.

7. Listák, listák, listák. Van egy állandóan fejlődő “mitvisz” listám a mindenkori csomagolás megkönnyítésére, padlásleltáram az állandó pakolászás kivédése végett, mélyhűtő- és gyerekruha-leltáram, hogy tudatosan vásárolhassak, hóindító teendőlistám, hogy semmi ne maradjon el, de ne is kelljen végtelen időt töltenem az örökös adminisztrálással – és így tovább. A listáimat Evernote-ban tárolom, itt írtam róla bővebben.

8. Egy hónappal előre gondolkodom. Nem a szülinap előestéjén jut eszembe az ajándék, nyaralás előtti nap a strandpapucs. Így elmarad a kétségbeesett kapkodás, és a beszerzésnél sem kell megalkudnom, van időm megtalálni a megfelelő terméket. Az elkapkodott vásárlásokból születnek a legnagyobb mellényúlások, érdemes kivédeni őket.

9. Lejárati idők. Amikor a heti bevásárlást bepakolom a hűtőbe, kéznél van a határidőnaplóm, s lejegyzem az elkövetkező egy-két hétben lejáró ételeket. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag nullára redukáltam a kidobásra ítélt élelmiszer mennyiségét.

10. Nincs fölösleges ágyneműnk, törölközőnk. Döbbenetes, hogy lakástextil vonalon micsoda felhalmozás folyik a legtöbb háztartásban, annak ellenére, hogy komoly helyigényű, és nem kevés pénzbe kerülő tételekről beszélünk. Nálunk két váltás van ágyneműből és törölközőből személyenként, illetve fel vagyunk készülve egy két személyes vendégségre is. Ennél többre nincs szükség.

11. Minden szobában van pléd, olló, papírzsepi. Sosem tudhatod ugyanis, mikor kell sürgősen orrot fújni vagy kuckózni.

A gyereknevelés praktikus oldala

12. Babafelszerelés kölcsönzése. A kezdeti időkben sok mindent kölcsönöztünk (innen). Anyagilag és helytakarékosság szempontjából is kiváló döntésnek bizonyult.

13. Szoptatás. Az első gyerekemet sajnos nem tudtam szoptatni, így van összehasonlítási alapom, s nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom: a szoptatásnál jobb trükk az anyalét egyszerűsítésére nem létezik. A kislányom első négy hónapjában lezavartunk egy lakás eladást, egy házvásárlást (hitelügyintézés, jogászok stb.) és egy költözést, amely három különböző települést érintett. Mindeközben a babára – kis túlzással – annyi gondot kellett fordítanom, hogy ha éhes, álmos vagy anyás volt, mellre tettem. Ez az időszak szinte kivitelezhetetlen lett volna egy tápszeres babával.

14. Felnőtt székre helyezhető etetőszék. A kisfiamnál klasszikus, nagy lábfesztávolságú, színes (dinnyés!) etetőszéket használtunk, ám miután elköltöztünk, a megváltozott adottságok (helyhiány, esztétikai megfontolások) mellett új etetőszéket vásároltunk. Ritkán lelkesedem ennyire tárgyakért, de ezt az etetőszéket imádom. A legjobban talán azt, hogy egy mozdulattal leszerelem, bedobom egy szatyorba, s indulhatunk is vendégségbe, ahol a babám a megszokott körülményei között tud ebédelni – és ami legalább olyan fontos mostanában: rajzolgatni.

15. Egymásba pakolható, multifunkcionális gyerekedények. Az olcsó, színes műanyag poharak, a kevésbé olcsó, ám annál praktikusabb fedeles tálacskák, illetve a már sokadik funkciót ellátó anyatejtároló dobozok együttesen nem foglalnak el egy A4-es lapnál nagyobb helyet, s igaz, hogy nincs rajtuk mesehős, és extra funkciókkal sem rendelkeznek, mégis nagyszerűen kiszolgáltak bennünket az elmúlt 5 évben, és még sokáig számítunk rájuk.

16. Két lépéssel a gyerekek előtt járok. Mindig van a tarsolyomban egy-két tartalék program-, játék-, kézműveskedő ötlet, valamint a titkos raktáramban van dugi mesekönyv és néhány apró játék is. Utóbbiak már számtalanszor húztak ki a csávából. Lebetegedtem? Az új mesekönyvvel egy órányi kuckós időhöz jutok. Nyűgös, esős délután, már a sokadik a héten? Néhány színes matrica, s már boldogan dolgoznak az asztalnál.

Családi alapelvek

17. Azonnal kezeljük a konfliktusokat. Mindent megbeszélünk, nem tartogatjuk a haragot. Ölelés nélkül, haraggal a szívünkben nem fekszünk le. Ez családi alapszabály, amit már a gyerekek is rutinosan alkalmaznak.

18. Nem siettetjük a fejlődést, a változást. Ez különösen a gyerekeinkre igaz: elfogadjuk, hogy a saját tempójukban fejlődnek, nem lessük a korosztályos átlagokat. De mi, felnőttek sem futunk a sors elébe. Bár igyekszünk kézben tartani az életünket, vannak terveink, amelyekért dolgozunk, nem erőszakoljuk meg a dolgok menetét, hiszen tudjuk: mindennek megvan a maga ideje.

19. Kevés, ám annál erősebb szabály. Igyekszünk a gyerekeinket nem túlságosan bekorlátozni, de van néhány olyan pont, amelyet kőkeményen betartatunk. Ezek elsősorban a saját és mások testi épségére, illetve az emberek tiszteletére vonatkoznak.

20. Az “elég jó” elve. Azaz elengedtük a tökéletességet. Mivel a férjemmel mindketten gyógyulófélben lévő perfekcionisták vagyunk, ez számunkra hatalmas lépést jelentett. Ma már teljesen jól érezzük magunkat az elég rendes, de nem patika tisztaságú otthonunkban, és azt is elfogadtuk, hogy sosem leszünk tökéletes szülők – ennyire vagyunk képesek, de az “ennyi” láthatóan pont elegendő a gyerekeinknek, hiszen boldogok.

21. Nem mártírkodunk. Ha pihenésre, kikapcsolódásra van szüksége valamelyikünknek, akkor szól, és családilag igyekszünk megteremteni a lehetőségét annak, hogy regenerálódhasson, méghozzá úgy, ahogy ő szeretne. Ha csak egy tippet jegyeztek meg a fentiekből, ez legyen az: ne mártírkodjatok. Nem vezet sehová, de legalább több bajt okoz, mint gondolnád.

22. Kompetencia alapon működünk. Azaz: kiosztottuk (vagy inkább: maguktól kialakultak) a felelősségeket, és bízunk abban, hogy a másik azt legjobb tudása szerint intézi. Én nem foglalkozom a kerttel, az autó karbantartásával, a férjem a mosással, a gyerekek iskoláztatásával. Természetesen a fontosabb kérdéseket megbeszéljük, de mindig van egy projektmenedzser.

Túlgondolkodás és szakértelem

23. Hiszek a szakembereknek. Kiválasztom azokat a szakértőket, akik számomra hitelesek, és elfogadom a véleményüket. Nem arról van szó, hogy vakon követném az orvosom, a mosógépszerelőm vagy egy-egy tematikus weboldal iránymutatásait. Természetesen egy egészséges kételkedés, komolyabb kérdésekben akár egy másodvélemény igénye teljesen normális, ám túlelemzés, túlgondolkodás, túlkutakodás (angolul frappánsan mondva: “analysis paralysis”) az egyik legnagyobb időrabló a világon, amelynek nem vagyok hajlandó áldozni az oltárán.

24. Vannak szakembereim. Fentiekből következik, hogy nem minden esetben vagyok híve a DIY módszereknek. És itt nemcsak az olyan kézenfekvő dolgokról beszélek, mint a fodrász vagy a villanyszerelő! Büszke vagyok arra, hogy képes vagyok felismerni és belátni a nehézségeimet, és merek segítséget kérni, ha elakadtam. Voltam már pszichológusnál, komoly eredményeket köszönhetek az üzleti coaching alkalmaknak, és jártam már színtanácsadáson is – elképesztően hasznos volt.

25. Az apró dolgokban gyorsan döntök. Nem rágódom olyan egyszerű kérdéseken, hogy mossak-e hajat vagy takarítsak-e ki. Ha felmerül a kérdés, nekilátok, és gyorsan megcsinálom, különben egész nap filozofálhatnék ezen a jelentéktelen problémán.

Női dolgok

26. Elfogadtam a külsőmet. Sosem tartottam magam szépnek, de ma már csúnyának sem, és ez hatalmas dolog számomra. Felszabadító érzés úgy nézni a tükörbe, hogy nem hallom a negatív hangot a fejemben. Ezt elsősorban a férjemnek köszönhetem, akinek 13 év után is tetszem, és aki ezt nem szégyelli kimutatni – én pedig nem szégyellem meghallani, és örülni neki.

27. Megszerettem a testemet. Ezt pedig a gyerekeknek köszönhetem. A testem képes volt két kisbaba kihordására és világra hozására. Elképesztően büszke vagyok rá.

28. Tudom, hogy nem vagyok reflektorfényben. Azaz: nem parázom túl a napi kinézetemet. Persze igyekszem adni magamra, de attól, hogy nem volt időm sminkelni, vagy másodjára van rajtam az adott alkalmi ruha, még nem történik semmi. Az emberek kevésbé figyelnek meg bennünket, mint gondolnánk. Kár mások (valószínűleg nem is létező) véleménye miatt egész nap görcsölni. Ha bad hair day van, akkor bad hair day van. Akinek nem tetszik, ne nézze.

Így állok hozzá a világhoz

29. A saját utamat járom. Nem érdekel, hogyan “kellene” élni mások szerint, úgy élek, ahogy nekem és a családomnak jó.

30. Én döntök a sikereimről és a kudarcaimról. Attól, hogy valami szerinted egy félresikerült történet, szerintem még lehet életem egyik legjobb döntése. És fordítva: állva tapsolhatsz, hogy ez igen, én mégis sírhatok, hogy ezt nagyon nem így akartam. A saját életemben én szabom a normákat.

31. Nem hasonlítom magam másokhoz. Ma már. Fiatalabb koromban gyakran estem abba a hibába, hogy fél szemmel másokat lestem: különösen a saját vélt vagy valós kudarcaim és hibáim fényében mindenki annyival sikeresebbnek tűnt! Hihetetlenül felszabadító érzés volt, amikor tudatos munkával sikerült leépítenem magamban ezt a káros szokást; az életem nagyságrendekkel könnyebbé vált.

32. A mottóim. Az évek során ráleltem több olyan gondolatra is, amelyeket teljesen a magaménak érzek. Frappánsan fogalmazzák meg azokat az érzéseket, irányokat, amelyeket követek az életemben. A legkisebb és a legnagyobb döntéseimet egyaránt ezek a gondolatok vezérlik már évek óta, s ha elbizonytalanodom, elég csak a mottóimra gondolnom: melyik választás az, amely a legjobban segíti az én utamat?

33. Mindenben megtalálom a szépet. Egy ideig egy nem túl szívderítő helyen éltünk, és nagyon szerettem volna már magam mögött hagyni a környéket, több okból is. Úgy tűnt, sikerülni fog, ám végül praktikus megfontolásokból pár évvel megnyújtottuk azt az időszakot. A döntés másnapján úgy léptem ki a házból, hogy szeretek itt élni. Lehet, hogy szürkék a házak, és szürkék az emberek is, de a fák csodazöldek, a sétány árnyas, az ismerőseink kedvesek. A mai napig jó szívvel emlékszem vissza arra a pár évre, boldog voltam ott és ahol voltam. És ez elsősorban fejben dőlt el.

34. Véleményt formálok. Míg konkrét kérdésekben – ahogy fentebb is említettem – szívesen adok szakértők véleményére, addig a komplex, már-már világnézeti kérdésekben magam formálom a gondolkodásmódom. Ha megérint bármilyen szociális, társadalmi, politikai, vallási, gazdasági, nevelési (és sorolhatnám…) kérdés, akkor beleásom magam a témába, s addig rágom magamban a dolgokat, amíg saját magammal közös nevezőre nem jutok. Számomra ez a lelki stabilitás egy formája. Van véleményem a számomra fontos dolgokról.

35. Kedves vagyok. Rámosolygok a pénztárosra, a postástól megkérdezem, hogy milyen napja van. Nekik is jobb napjuk lesz, nekem is, ám ezen felül praktikus előnyei is vannak a dolognak. Csomó információnak nem kell utánajárnom, mert megtudom a játékboltostól, kérés nélkül is hibátlan paradicsomot kapok a zöldségestől, kedvezményt kapok a vizsgálat árából. De azért mégiscsak a mosolygás kedvéért mosolygok.

36. Az ösztöneimre hallgatok. Ahányszor nem ezt tettem, mindig pórul jártam. Ez különösen a gyerekekkel kapcsolatos kérdésekre igaz – az anyai ösztön bizony csodákra képes.

37. Bocsánatot kérek. Nem tudok haragot tartani, hosszasan legalábbis biztosan nem. Sokszor akkor is én nyitok, ha nem én voltam a hibás. Megalázkodásnak tűnik? Lehet. De minek a fölösleges feszültség… Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan haragudjunk valakire.

Random dolgok

38. Angol, informatika, autóvezetés. A három legpraktikusabb dolog, amit valaha tanultam. Hogy mennyit egyszerűsítenek az életemen, csak akkor érzem, ha belegondolok: mennyivel bonyolultabb lenne egy-egy napom ezek hiányában.

39. Kisvárosban élni. A mai napig meghökkenek, amikor az elintézendőimmel negyedannyi idő alatt végzek, mint korábban a fővárosban. Mindezt kevesebb stresszel, több mosollyal.

40. Karóra. A 2000-es évek elején letettem a karórát, ott a mobiltelefon címszóval, és nem is vettem fel újra, mígnem tavaly szülinapomra apukámtól meg nem kaptam álmaim karóráját. Azóta lényegesen kevesebbszer pillantok rá a telefonomra, ezzel rengeteg időt (és időrabló tevékenységet) megspórolva magamnak.

41. Van egy “lélekhelyem”. Egy meseszép világ, nem messze az otthonomtól, ami mindig megnyugtat, feltölt, boldoggá tesz. Tényleg mágikus hatással van rám, ezért mindent megteszek, hogy gyakran eljuthassak. Ha elkezdek nagyon vágyakozni, akkor az már általában annak a jele, hogy túlterhelt a fejem, a lelkem, lazítanom kell.

42. Jóságos teák. Szándékosan nem gyógyteákat írtam, ugyanis a megfázásnál komolyabb betegségek esetében a házi kuruzslás helyett orvoshoz fordulok. Ám bizonyos lelki- és energiaállapotokra jó szívvel használok különféle gyógynövényből készült teakeverékeket. A kedvenceim az English Tea Shop termékei, a Happy Me teájuk számomra maga a boldogító csodaital.

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.