Miután padlóra küldött az élet – Megküzdési stratégiák nehéz helyzetekre

Nemrégiben volt szerencsém megtapasztalni egy újabb mélypontot az életemben, s bár már jónéhány hepehupán túlestem, még mindig nem vagyok elég kemény nő ahhoz, hogy csak úgy felpattanjak, és menjek tovább. Volt pár kínkeserves napom, ám lassan, nagyon lassan sikerült talpra állnom. Miután összeszedtem magam, összegyűjtöttem elsősorban önmagam számára, hogy mi segített kilábalni a gödörből. Nem terveztem, hogy végül cikk lesz belőle, ám most egy számomra nagyon kedves személy küzd egy nehéz életfeladattal, s kikívánkozott belőlem ennek apropóján.

Mielőtt azonban belevágnék, engedjetek meg pár megjegyzést:

  • Nem vagyok pszichológus, sem pedig pszichiáter. Kérlek, az alábbiakat eszerint kezeljétek. Ezek a módszerek a saját tapasztalataim, amelyek a különböző élethelyzetekben többé-kevésbé beváltak. Mikor hogy. Ugyanis…
  • Minden ember, sőt minden élethelyzet más. Van, aki a legnagyobb tragédiát is nagyjából ép bőrrel átvészeli, más (vagy ugyanő, csak más alkalommal) egy kisebbnek tűnő(!) helyzetbe beleroppan. Ennek megfelelően az alábbi módszerek sem fognak mindig és mindenkire működni. Ez nem egy túlélési kézikönyv, csupán néhány gondolat, amelyet egy baráti ölelés kíséretében mondok el neked, ha a bajodban nyitott vagy rájuk.
  • Mivel tudom, hogy vagytok páran, akik aggódtok miattam, elmondom: most már minden rendben. Az említett mélypont hónapokkal ezelőtt történt; nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, a lényeg, ahogy az egyik kedvenc filmem címe is mondja: “mindenki megvan”.

Hol fáj?

Megsérültél. Ha vannak fizikai sebeid, azokat ellátja az orvos, ám a lelkiekkel neked kell foglalkoznod, legalábbis első körben mindenképp. Ahogy egy hatalmas esés után végigszkenneled a tested, hogy mindened megvan-e, úgy vizsgáld meg most a lelked is. Hol fáj? Mennyire sérültél? A lelki sebek is hasonlóan működnek, mint a testiek: van, ahol elég egy sebtapasz (megrázom magam, és továbblépek), máshol műtétre (fájdalmas lépésekre, nehéz döntésekre) van szükség, s az is előfordulhat, hogy hosszas terápia lesz a megoldás (megfontolandó a pszichológus, pszichiáter!). Te tudod a legjobban, hogy mire van szükséged.

Engedd meg magadnak a fájdalmat!

Azaz: nem számít, hogy objektív szempontból mennyire súlyos a helyzet; ha te tragédiaként éled meg, akkor éld meg tragédiaként! Vannak az igazi nagy tragédiák, amikor szabad szomorkodni és összezuhanni, és vannak a hétköznapi, kis tragédiák, amelyek a külső szemlélő számára “katonadolognak” tűnnek, miközben te belül darabjaidra esel. Mindannyian másképp éljük meg az élet dolgait; nem vagy attól kevesebb vagy gyengébb, ha olyan dolgok is megviselnek, amelyek másnak csak egy rossz napot okoznak. A te bánatod, a te félelmed, a te szomorúságod. Számodra ezek a legnagyobb érzések most, éld át őket.

Ne hibáztasd magad!

Legyen szó kapcsolati válságról, munkahelyi problémáról, balesetről, vagy akár betegségről, elkerülhetetlennek látszik, hogy egy adott ponton elkezdjük önmagunkban keresni a hibát. Hogy jobban oda kellett volna tennem magam – lelkileg, fizikailag, tudásban, szorgalomban. Ha jobban figyeltem volna. Ha nem kapkodok, ha gyorsabban kapcsolok. Ha nem rágódom annyit, ha nem így élek, hanem úgy… A végtelenségig lehet kutatni a balszerencse okát, ám ahogy a művelt angol mondja: “shit happens”. Rengeteg véletlen, milliónyi tényező együttállása kellett ahhoz, hogy ebbe a helyzetbe kerülj. A dolgok alakulására sokszor kevesebb ráhatásunk van, mint gondolnánk… Persze, a nyilvánvaló tanulságokat érdemes levonni, de egy bizonyos ponton túl az önmagad hibáztatása nem visz előre, sőt.

miutan-padlora-kuldott-az elet-2

Az idő tényleg mindent megold.

Voltak napok, amikor egy-egy perc is éveknek tűnt. Voltak éjszakák, amikor nem tudtam, hogyan érem meg ép ésszel a reggelt. De ezek a percek, napok, éjszakák elmúltak. Lassan ugyan, de magam mögött hagytam őket. Nem mondom, hogy néha nem kísértenek – de most már tudom, hogy idővel a feledés homályába vesznek majd. Amikor a legmélyebben érzed magad, kapaszkodj abba a gondolatba, hogy ami elkezdődött, az véget is ér valamikor. Ez a mélyrepülés is csak egy epizód az életedben, s bár szétmarcangol, de végül kikerülsz majd belőle. Igenis van fény az alagút végén.

Higgy!

Mindannyian hiszünk valamiben. Ki Istenben, ki a sorsban, ki saját magában. De hiszünk. S a hitnek a legnehezebb időkben jön csak el igazán az ideje. Bármiben is hiszel, vannak rejtett tartalékaid. Ásd elő ezeket, találd meg a kapaszkodóidat, amelyek átsegítenek a nehéz perceken. S ha megtaláltad, ne engedd el, jól vésd az eszedbe, szívedbe, hogy tudd, hol keresd a vigaszt legközelebb.

Mondd ki a félelmeidet!

Mi a jelenlegi helyzetben a legnagyobb félelmed? Fogalmazd meg önmagad számára minél pontosabban. Áss le a mélybe, próbáld kibogozni a legijesztőbb érzéseidet. Minden kimondott félelem után tedd fel magadnak ismét a kérdést: miért? Faggasd magad addig, míg végül kibököd az igazságot. Ha kimondtad az igazi félelmeidet, megoldást és megnyugvást találni is könnyebb lesz. Ez egyébként egy nagyon nehéz folyamat, megállíthatatlan zokogás, néma ordítás, kétségbeesett szívverés kísérheti – ám én úgy tapasztaltam, minél jobban megszenvedem ezt a részt, annál nagyobb a megkönnyebbülés végül. A félelmet és a fájdalmat nem lehet megspórolni, ám ezzel a módszerrel elébe lehet menni, hajánál fogva ki lehet húzni, és az arcába lehet üvölteni.

Beszéld ki!

Ha van olyan ember az életedben, akiben a végsőkig megbízol, hatalmas segítség lehet a jelenléte ebben a nehéz folyamatban. Bátorságot adhat, miközben megszülöd a nehéz válaszaidat, s lesz, ki megöleljen, miközben kisírod magad a vállán. Ugyanakkor nem mindenki képes arra, hogy ilyen mértékben kinyíljon mások előtt. Ezzel sincs semmi baj! Ha te magadban szereted lerendezni az érzéseidet, tégy úgy. Középutat jelenthet, ha az érzéseidről nem nyilatkozol, de a történteket kibeszéled valakivel. Sőt, valakikkel. Én úgy vettem észre, minél többször meséltem el a történetet, annál inkább megszelídültek az álmaimban is kísértő események.

Sírj!

Olyan családban nőttem fel, ahol a sírás a gyengeség jele volt, így aztán nagyon sokáig nem sírtam. Majd egy váratlan pofon az élettől áttörte a gátat, s azóta sírok. Sírok örömömben, és sírok bánatomban. S ha úgy hozza a sors, sírok napokig. Kimossa a feszültséget, ad némi időt az önsajnálatra, de előbb-utóbb vége szakad, s kénytelen vagyok megtörölni a szemem, kifújni az orrom, s elgondolkodni, hogy hogyan tovább. De amíg ez meg nem történik, addig sírok. Szégyenérzet nélkül, amíg jólesik. Felszabadító, megnyugtató, sokszor elálmosító – utóbbi nagyon jól jön a zaklatott időkben. (Azt a régesrégi nagy pofont azóta is a szívemben őrzöm, mert megtanított sírni.)

Légy hálás!

Számomra a legnagyobb kapaszkodó a nehéz helyzetekben a mindennapi hálaadás rítusa. A könnyű, szép napokon igazán nem nehéz napi csodákra lelni, ám a legnagyobb csodák a legnehezebb napjainkon vannak. Lehet, hogy szürreálisnak hangzik, ám mégis arra biztatlak: ha csak annyi energiád van, hogy az elsötétített szobában mozdulatlanul feküdj, akkor ezt az egyetlen lépést próbáld meg. Keress valamit – bármit! -, amiért itt és most hálás lehetsz. S ha megtaláltad, éld át a hálát teljes szívedből. Keserédes pillanat lesz, de egy rendkívül fontos lépés ahhoz, hogy idővel ismét feltámadjon benned az élni akarás.

miutan-padlora-kuldott-az elet-3

Fogadd el a segítséget!

Bármilyen formában is érkezik, fogadd el a felajánlott segítséget. Sőt, kérni sem szégyen! Vannak időszakok, amikor még a legkeményebb ember is rászorul embertársaira. Vagy ha nem is szorul rá – jólesik a gondoskodás. S ilyenkor tán nem is az a tál leves az, ami a legtöbbet számít, hanem az érzés: nem vagy egyedül.

Emberek.

Személyiségtől és szituációtól is függ, hogy egy-egy nehéz pillanatban mennyire esik jól más emberek (akár a legközelebbiek!) közeledése, jelenléte. Azonban neked, mint – jelenleg – szenvedő alanynak megvan a jogod, hogy dönts. Ha segít, töltekezz minden baráti üzenetből, ölelésből; ha azonban nem esik jól, nem kell felvenned a telefont, nem kell visszahívnod senkit, nem kell ajtót nyitnod, és nem kell bájosan csevegned az utcán. Sőt! Jogod van ahhoz is, hogy egyszer így érezz, egyszer úgy. Akár egy napon belül is. Lehet, hogy az udvariassági szabályokat áthágod, de akinek igazán fontos vagy, az meg fogja érteni – előbb vagy utóbb.

Adj magadnak időt!

Sehol nincs előírva, hogy egy-egy mélyponton mennyi idő alatt kell, illő, tanácsos átlendülni. Persze mindig lesznek “jóakarók”, akik – akár tényleg jószándéktól vezérelve – megpróbálnak noszogatni, hogy most már ideje lenne talpra állni; és mindig lesznek helyzetek, amikor úgy kell tenni, mintha (már) minden rendben volna… Ám hogy belül mikor tudsz pontot tenni a történtek végére, csak rajtad múlik. Engedd meg magadnak a szenvedést, a sírást; feledkezz a gondolataidba, a fájdalmadba, ameddig szükségesnek érzed. Nálad jobban senki nem tudhatja, mikor állsz készen arra, hogy tovább lépj.

Vegyél erőt magadon!

Ám azt sem szabad elfelejteni: a továbblépés kulcsa is a te kezedben van! Kétélű dolog az, ha teljes szívünkből megéljük a bánatunkat. Egyfelől elengedhetetlen ahhoz, hogy lelkileg felgyógyulva élhesd tovább az életed, de nem szabad belecsúszni az egyébként sokszor nagyon komfortos önsajnálatba. Add meg magadnak a szükséges időt, de légy résen: eljön az a nap, amikor minden erődet összeszedve fel kell állnod, s meg kell tenned az első lépést – a gyógyuláshoz vezető út egyik legfontosabb lépése lesz.

Apránként indítsd újra az életed!

A nehéz napok után egy darabig fásultan tengtem-lengtem a saját életemben. Tettem a dolgom, de csak ímmel-ámmal, minimumra szorítkozva. Volt, hogy ettől rosszul éreztem magam, de visszanézve úgy látom: az ellébecolt napok kellettek a gyógyuláshoz. Aztán egyszercsak azt éreztem: a jövő hét talán már más lesz. Elővettem a naptáram és a noteszem, és megterveztem a következő hetet. Mintha minden rendben lenne. Sejtettem, hogy semmi nem úgy fog alakulni, ahogy elterveztem, tudtam, hogy még nem vagyok elég erős, de a terv készen állt. Apró lépésekben indultam el, s tudatosítottam magamban: nem gond, ha nem megy elsőre. Megy majd másodjára vagy harmadjára. De menni fog. És ez a lényeg.

Legyél az ügyfelem! Egyéni coaching, online tanfolyamok, vállalati tréningek formájában állok rendelkezésedre. Látogass el a honlapomra!

Képek forrása: 1, 2, 3.

Miután padlóra küldött az élet – Megküzdési stratégiák nehéz helyzetekre” bejegyzéshez ozzászólás

  1. nagyon jó lett! nem tudom, milyen a hangod, de egy megnyugtató, mély hang olvasta fel a fejemben 😉

    Külön örülök, hogy beleírtad, le kell ásni a félelmek (dühök) legmélyére, amíg el nem éred az igaz okot. Ezt sokan kihagyják, és elintézik azzal, hogy jó, mostantól kerülöm az olyan helyzeteket/embereket, akik ezt az érzést okozták nekem (nyilván a kerülés adott esetben életmentö lehet, de attól még nem árt tisztázni, mi is az _igazi_ bajom. ha ezt tudom, akkor a jövöben elkerülhetö, hogy ismét ebbe a gödörbe kerüljek, ha nem, akkor csak a szönyeg alá söpörtem a problémát. Ma XY vágott a padlóhoz, holnap YZ fog, mert nem lehet mindenkit elkerülni, és az igazi félelmem még ott lapul mélyen bennem, feltáratlan) – ja, hát most elmondtam még egyszer, amit te leírtál, ne haragudj, csak ez az egyik vesszöparipám.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s