Mindenki a maga sorsának kovácsa – mondja a régi mondás. Manapság fénykorukat élik a különféle megosztható, pinelhető életbölcsességek és “életbölcsességek”, ám az ősi közmondásokról elfeledkezünk, pedig nem véletlenül állták ki az idő próbáját. Mélységesen hiszek ebben a bölcs gondolatban – hiszem, hogy a siker sosem fog az ölünkbe pottyanni, hanem keményen meg kell dolgoznunk érte. S a kitartó munka mellett nem árt egy kis szemléletváltás sem – tudnunk kell, mi az, ami segítségünkre van a célunk elérésében, s mi az, ami csak hátráltat.
Mostanában számtalan alkalommal futottam bele olyan mondatokba, akár a személyes életemben, akár a médiában, hogy:
- Könnyű neked, mert… Mert segít a férjed. Mert korán szültél. Mert van pénzed. Mert csinos vagy. Mert itt (vagy ott) laksz. Mert tudod, mit akarsz.
- Szerencsés vagy, hogy… Hogy olyan munkád van, amit szeretsz. Hogy jól elvagy a gyerekekkel. Hogy eljutsz sportolni. Hogy visszanyerted az alakod. Hogy megengedheted a bejárónőt. Hogy jut időd magadra.
Engem ezek a mondatok mérhetetlenül fel tudnak bosszantani. Nem azért, mintha azt gondolnám, hogy a származás, a családi háttér, az egészség, a pénz, a tehetség elhanyagolhatóak lennének a siker szempontjából. Sokkal inkább azért, mert a fentiekhez hasonló mondatok azt sugallják, hogy a jó dolgok csak úgy megtörténnek a szerencsésekkel, a többiek pedig sajnálhatják magukat, és széttárt karokkal, tétlenül állhatnak, hiszen velük kiszúrt a sors, a csillagok rossz együttállásának köszönhetően áldozatokká váltak. S méghozzá irigy áldozatokká: az ilyen mondatok mögött általában elég rosszul leplezett irigység, féltékenység lapul.
Mi lenne, ha nem akarnánk a sors áldozataiként viselkedni? Mi lenne, ha eldöntenénk, hogy kezünkbe vesszük az életünket, és úgy irányítjuk, hogy mi magunk legyünk végül a “szerencsések”? Mert önmagában a származás, a családi háttér, az egészség, a pénz, a tehetség nem elég a sikerhez. Mit tehetsz azért, hogy valóra váljanak az álmaid?
Tűzd ki a célt!
Mindegy, hogy aprócska célban gondolkodsz vagy a világot akarod megváltani, a lépések ugyanazok. Először meg kell határoznod, hogy számodra mi jelenti a sikert – aktuálisan. A célok ugyanis az életünk alakulásával folyamatosan változnak, épp ezért érdemes gyakran (pl. évente) átgondolni, hogy merre is tart az életed, mit szeretnél hosszútávon elérni.
Bár bizonyos életkörülményeket nem könnyű megváltoztatni, de minden élethelyzetből vezet út felfelé. És minden élethelyzetből ér, sőt kötelező nagyot álmodni! Az álmodozás szerintem csodás ellenpróbája annak, hogy jó irányba halad-e az életünk. Ha az aktuális céljaink legalább elméleti síkon az álmunk felé mutatnak, akkor jó úton járunk.
A legnagyobb álmok is apró lépésekből valósulnak meg, azaz kitűzött és elért célokból állnak össze. A te dolgod “csupán” annyi, hogy megfogalmazd, mi az álmod – s mi az első olyan cél, amely az irányába vezet. A cél és az álom abban különböznek, hogy míg az álom – legalábbis egyelőre – kézzelfoghatatlan, vagy legalábbis nagyon-nagyon távoli, addig a (jó) cél SMART, azaz: konkrét (Specific), mérhető (Measurable), megvalósítható (Achievable), releváns (Relevant) és időben korlátozott (Time-bound).
A jó cél fenti közismert definíciója azonban még kevés… Ahhoz, hogy belekezdhess a célod megvalósításába, nem árt, ha:
- Azonosulni tudsz a céloddal teljes mértékben. Szenvedélyesen vágysz arra, hogy sikerüljön. Az elhivatottság, elkötelezettség nagyon erős motor lehet a cél eléréséért folytatott hosszú, sokszor embert próbáló küzdelemben. Ha tényleg magadénak érzed a célt, át fogsz lépni a saját félelmeiden, meg mered majd lépni azokat a lépéseket is, amelyektől rettegsz.
- Hiszel magadban és a képességeidben. Ez van, akinek könnyen megy, a legtöbbünknek azonban nehezünkre esik, hogy beismerjük: igenis megvan bennünk minden, ami a kitűzött cél eléréséhez szükséges. Gondold át a célodat ilyen értelemben is: ha félreteszed a természetes kétségeidet, aggodalmaidat, reális szemmel nézve rendelkezel a szükséges tulajdonságokkal, tudással? Ha nem, akkor sincs minden veszve – hiszen csak annyi történt, hogy egy lépéssel nőtt a célhoz vezető út. Először szerezd meg a szükséges képességeket, majd folytasd az utad.
Mondj igent!
Ha kitűzted a célod, akkor nincs más dolgod, mint elhivatottan menetelni a célod felé. Azaz: teljes szíveddel mondj igent a célodra! S mondj igent minden olyan tevékenységre, lépésre, lehetőségre, amely a megvalósítás irányába visz. Tekintsd legfőbb prioritásodnak a célod megvalósítását, s dolgozz rajta teljes erőbedobással!
S hogy ezt meg tudd valósítani, azt javaslom, alakítsd át az életed. A legtöbb ember a fontos céljait megpróbálja beszuszakolni a meglévő élete kereteibe, aztán csodálkozik, hogy nem fér be – a cél kilóg, a teendők túlcsordulnak, a szegény ember pedig vagy kiég, vagy csak simán belefullad a tennivalóiba, és elveszti a reményt, hogy a célja valaha megvalósuljon.
A megoldás: építsd az álmod köré az életed. Így biztos lehetsz benne, hogy nem a célodért végzett munkád az, amiről le kell mondanod a nap végén, mert egyszerűen nem fért bele. Tervezd meg a célod megvalósulása irányába vezető lépéseket, s döntsd el, mit tudsz tenni érte napi, heti szinten. Ezeket a lépéseket pedig kezeld abszolút prioritásként. Tudd, mit miért csinálsz!
Sokat segít, ha szokásokban (is) gondolkodsz. Különösen hosszútávú célok esetén sokunkkal előfordul, hogy “majd holnap” foglalkozunk vele, hiszen van rá időnk. A fontos teendőket kitúrják a sürgősek, és egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy elúszik a cél. Minden egyes elvesztegetett nappal csökken az esélyed arra, hogy megvalósíthasd az álmaid. Ha azonban szisztematikusan, napi-heti szokások formájában foglalkozol a céljaiddal, komoly esélyeid vannak a sikerre.
Igen, de… Annyi minden másra kell az idő, a figyelem, az energia – mondhatod, és ebben elméletileg teljesen igazad van, gyakorlatilag azonban ez csak egy kifogás. Hogy mivel töltöd az időd, rajtad múlik. Természetesen nem tudsz mindent kiiktatni, ami aktuálisan viszi épp az idődet, de valamekkora mozgáslehetőséged igenis van – s hogy ezzel hogyan élsz, a saját döntésed.
Mondj nemet!
A legtöbb időt a céljaid megvalósítására úgy szabadíthatod fel, ha nemet mondasz mindenre, ami akadályozza a célod megvalósulását, vagy egyszerűen csak nem visz előre. Azaz fölösleges. Lomtalaníts egy nagyot az életedben mind fizikai, mind elméleti értelemben! Mondj nemet minden olyan tevékenységre, amelyről úgy érzed, a számodra lényeges dolgok elől viszi az időt! Minden apró időrabló tevékenység, amelytől megszabadulsz, értékes percekhez juttat az álmod megvalósításában! S a nemet mondást bátran gyakorold másokon is – mások igényei, elvárásai sosem lehetnek fontosabbak az álmaidnál!
Figyelmeztetlek: ez az eltökélt hozzáállás sokaknak nem fog tetszeni. Mondj nemet a negatív hangokra is, amelyek ki akarnak mozdítani ebből a jó értelemben vett csőlátásból, szebb nevén céltudatos és kitartó munkából!
Engedd el!
Ahhoz, hogy elérhesd az álmaidat, az egyik legfontosabb lépés az, ha elengedsz minden olyan gondolatot, amely meggátol a sikerben, vagy egyszerűen csak megkeseríti számodra a sikerhez vezető utat.
- Engedd el a perfekcionizmust! Szinte biztos, hogy a munkád, sőt a vágyott cél sem lesz tökéletes, de ez nem is baj. Ne ess abba a csapdába, hogy félve a hibázástól, inkább bele sem kezdesz a megvalósításba! Hibázni fogsz, és ez így van jól! Minden hiba egy lehetőség a tanulásra, a fejlődésre. Természetesen nem azt mondom, hogy ne adj bele mindent. De tartsd észben: legtöbbször az “elég jó” elég jó!
- Engedd el a megfelelési vágyat! Bármi is a célod, bármit is csinálsz, lesz, akinek nem fog tetszeni. Nem baj! Nem mások céljait akarod megvalósítani, hanem a sajátjaidat, nem? Ehhez persze nem árt, ha vastag bőrt növesztesz – ez nem megy egyik napról a másikra, de kis gyakorlással tanulható!
- Engedd el a lelkiismeretfurdalást! Ne érezd rosszul magad azért, mert nem azt csinálod, amit mások szerint éppen “kellene”. Járd a saját utad, s akkor legalább magaddal szemben nem kell majd lelkiismeretfurdalást érezned.
- Engedd el mindazt, ami nem fontos! Az előző pontban nemet mondtál mindarra, ami nem fontos, most azonban tényleg, a lelkedből is engedd el azokat! Ne mentegetőzz, ne szenvedj, ne érezd magad rosszul a választásaid miatt, hanem tényleg, úgy igazán meneszd a lényegtelen dolgokat az életedből!
- Engedd el a büszkeséget! Ha elakadsz, kérj segítséget! Professzionális értelemben (tapasztaltabb szakembertől, mentortól) és a magánéletben egyaránt. Ha egyedül nem tudsz megbirkózni az előtted álló feladatokkal, akkor keresd meg azokat az erőforrásokat (takarítónő? nagyszülők? babysitter?), akikre támaszkodhatsz! Külső segítséget nemcsak tűzoltásként szabad kérni és elfogadni, hanem előre gondolkodva, a hosszútávú célok érdekében is!
Engedd meg!
Mostanra már kőkeményen rendet tettél a lényeges és lényegtelen dolgok között, és teljes erőbedobással küzdesz nap mint nap az álmodért. A nagy munkában azonban ne feledkezz meg arról, hogy te vagy a motorja ennek a fantasztikus álommegvalósító projektnek! Add meg magadnak az engedélyt arra, hogy:
- Törődj magaddal! Egyél egészségesen, igyál sokat, mozogj rendszeresen, aludj eleget, kapcsolódj ki! Az önmagadról való gondoskodás befektetés, amely nélkül nem érheted el a sikert, vagy ha mégis, mire learathatnád a munkád gyümölcsét, összeomlasz.
- Vedd észre azokat a dolgokat, amelyekért hálás lehetsz! Embereket, akik segítenek az utadon. Gondolatokat, amelyek jókor és jó formában jelentek meg ahhoz, hogy kiváló ötletet kovácsolhass belőlük. A saját tulajdonságaidat, amelyekre támaszkodva napról napra lépdelsz felfelé!
- Élvezd a sikert! Rengeteget dolgoztál érte, megérdemled. Most itt az idő: dőlj hátra, és élvezd!
Sok mindenben egyetértek Veled. Ez részben (mármint a megjegyzések) abból jöhetnek, hogy Neked jobb és Téged ezért irigyelnek. Ugyanakkor az aki irigykedik elfelejti, hogy a sors forgandó és sokszor magunktól független dolgoktól megváltozhat az életünk. Ez lehet negatív, de lehet pozitív is. Az is igaz -ahogy írod- ehhez mi magunk is hozzájárulhatunk. Mindezt csak később tudjuk értékelni. Ami ma nagyon bánt, az holnap lehet, hogy hozzásegít egy olyan lépéshez, ami megváltoztatja az életed. Mikor van ez a pillanat azt mindenkinek magának kell tudni és ehhez jó, ha az Általad javasoltakat figyelembe veszik. Én már mint nagymama korú sokszor végig gondolom az életem és nem tudom honnan volt erőm, de a nehéz helyzetekben jó döntéseket hoztam. Ez a sors keze? Nem tudom. Az is igaz, hogy tanulni kell (nem az iskolai és papírt adó tanulásra gondolok, habár az sem megvetendő!) könyveket olvasni, figyelni, naprakész lenni stb.
De nekem mitől “jobb”? Azt látom, hogy az emberek hajlamosak kiragadni egy-egy számukra valamiért fontos tulajdonságot / körülményt, amelyben esetleg előnyösebb helyzetben vagyok (vagy van más – a cikkbéli példák nem mind a saját életemből valók), de azt már nem látják (nem akarják látni), hogy mit tettem, mit adtam ezért. Vagy – ahogy te is írod – milyen sorsfordulatok vezettek idáig. És nem mondom, hogy a szerencsének nincs szerepe – dehogynem! De azt a szerencsét meg is kell ragadni, s tovább ütni, mint a vasat, amikor forró. Ezt sokan elfelejtik, s várják a sült galambot, s várakozás közben irigykednek. Ha ez megváltozna, sokkal több elégedett, önmaga mércéje szerint sikeres ember élne a Földön.
Eszembe jutott ez a kép, bár biztos ismered, de olyan találó: https://ithemes.com/wp-content/uploads/2015/07/the-iceberg-of-success.jpg
Most így belegondolva, én nem szoktam ilyen irigy megjegyzéseket kapni, viszont annál több kifogást hallok. És ilyenkor a figyelmes hallgató helyett előbújik belőlem a “majd én megoldom a problémádat” hozzáállás, de azért visszafogom magam, és próbálok inkább segítő kérdéseket feltenni, de semmi eredménye. Nyilván senki nem úgy születik, hogy tudja hogyan kell célokat kitűzni, és dolgozni értük. Ezt is fáradságos megtanulni, de annál jobban megéri. Azt hiszem azóta tekintek magamra felnőttként, mióta értem, mit jelent az, hogy én vagyok a felelős a saját életemért. 🙂
Köszönöm a képet, nem ismertem – nos igen, pontos illusztrációja a cikkbéli mondandómnak. Nagyon jó ez a gondolatod a felnőttségről s a felelősségről… el is mentettem magamnak engedelmeddel 🙂
Ó ez megtisztelő. 🙂
Így visszagondolva életemre, két alkalommal volt olyan lehetőség ami meghatározta életem további sorsát. Mivel úgy nézett ki, hogy én nem hagytam elmenni, hanem utána mentem, sikerült és ezzel jól jártam. Nemcsak anyagilag (az később jött) hanem maga a lehetőség. Irigyeim akkor lettek, mikor kezdett életem sínre kerülni. Tanácsot akkor is és most is kapok eleget, de valahogy érzem, hogy mikor kell a belső hangomra megérzésemre hallgatnom. Jelenleg azt hallom, hogy miért nem ülök nyugton, miért érdeklődöm mindenről, miért olvasok sokat stb. A fiataloknál azt veszem észre, hogy nem a családalapítást teszik előbbre a karriernél. Mi nem szólunk bele a gyerekeink életébe, de ha kell tudják, hogy mi mindig segítünk ha kell. Én elértem azt hogy a két fiamat felneveltük, elindítottuk az életben én a karrieremet megcsináltam. Amivel nem számoltam az az egészség! Azzal kellett volna többet törődni. De visszanézve -szerintem- mindent jól csináltam. Mindig megtaláltam a megoldást, igaz dolgoztam érte. Inkább irigyeim legyenek mint sajnálkozóim!