Halogatónak szerintem születni kell. Vannak olyan emberek, akik hírből sem ismerik ezt a fogalmat, csinálják, amit éppen kell, nem teketóriáznak. Ám az emberiség nagyobbik fele bizony halogató. Ha te is közénk tartozol, nem kell elkeseredned: fogadd el, hogy ilyen vagy, majd találd meg a számodra legjobb halogatásellenes praktikákat!

A halogatás legegyszerűbb formája az, amikor egyszerűen nem állunk neki a teendőinknek. Ezt a legkönnyebb elcsípni. De az is halogatásnak minősül, amikor egy fontos és/vagy szükséges feladat elvégzése helyett alibi feladatokba fogunk. Vagy amikor nagy elánnal ugyan belekezdünk a feladatba, de pillanatokon belül találunk valamit, ami sokkal érdekesebb, izgalmasabb, könnyebb. Esetleg nem is kezdünk bele, mert a tökéletes helyzetre, időpontra, hangulatra várunk. Halogatunk minden olyan alkalommal, amikor nem azt csináljuk, amit kellene. Hogy helyette egyéb hasznos(nak tűnő) teendőinket pipálgatjuk, vagy a nyugágyban heverészünk – gyakorlatilag mindegy.

Hogy mit, miért, mikor és hogyan halogatunk, nemcsak emberenként változik, hanem feladatonként is. Más áll a háttérben, amikor a nem különösebben kedvelt nagynénénket kell felhívnunk, és más akkor, amikor a felmondó levelünket kell megfogalmaznunk. Ha tetten érjük magunkat, érdemes megállni egy percre, és elgondolkodni. Miért halogatok? Mit akarok megúszni? És: hogyan próbálom megúszni? Milyen halogató technikáim vannak? Ha meg tudjuk fogalmazni, hogy miért halogatunk és hogyan, nyert ügyünk van.

Kellemetlen a feladat?

1. Mielőbb ess át rajta!

Hacsak nem tudsz megszabadulni a kellemetlen (értsd: fárasztó, unalmas, ijesztő) kötelességedtől (ezt a lehetőséget azért érdemes megfontolnod!), azaz elkerülhetetlen a feladat, egészen addig zavarni fog a dolog, míg meg nem csinálod. Így aztán jobb minél rövidebbre fogni ezt az időt, és lenyelni a békát. Nekem ilyen feladat az, ha be kell jelentkeznem a fogorvoshoz. Így amint aktuálissá válik, reggel az első dolgom, hogy felhívjam. Ha nem így teszek, elsodornak a nap többi, sokkal fontosabbnak tűnő teendői, azaz halogatok.

2. Képzeld el, milyen következményekkel jár, ha tovább halogatod a dolgot!

Az előbbi orvosos példánál maradva: jobb ma egy fogtömés, mint holnap egy foghúzás, nem?

3. Tűzz ki magadnak jutalmat!

Legyen az egy finom süti, egy jó film vagy egy aprócska “ajándék” önmagad számára, motiválóan tud hatni egy kis kényeztetés, amikor kellemetlen feladatról van szó.

4. Mindent bele 5 percen át!

5 perc erejéig vesd bele magad a feladatba, dolgozz, ahogy csak bírsz. Ha 5 perc után nem kaptál kedvet a dologhoz, ne töltsd az idődet halogatással, csinálj egyebet, de már így is 5 percet dolgoztál egy kellemetlen(nek tűnő) feladaton. Lehet, hogy nem készültél el a tavaszi nagytakarítással, de a ragacsos konyhapult végre tiszta – apró lépés, de lépés!

5. Mindent bele egy órán át!

Akkor működik, ha sok apró feladat áll előtted, amelyeket nem tudsz megúszni, de elkezdeni sincs kedved. Mégis azt mondom: szánj rá egy egy órát, és kezdd el darálni a feladatokat. Simán előfordulhat, hogy egy óra elteltével a végére is értél a nyomasztó kis időrablóknak, de ha nem, talán megteheted, hogy most felfüggeszted ezt a tevékenységet, és valami kellemesebbe fogsz. A lelkiismereted nyugodt lehet, rengeteg teendőt kipipáltál.

6. Mérd le a kellemetlen feladatok idejét!

Gyakran azért halogatjuk a kellemetlen feladatokat, mert úgy gondoljuk, nem tudunk vagy nem akarunk rá annyi időt szánni, mint amennyit igényel – miközben nem is igényel annyit. Ciki, nem ciki, én utálok hajat mosni – vagyis utáltam, amíg hosszú hajam volt. Aztán egyszer, egy elalvós reggelen kiderült: 7 perc az egész. Azóta lemérem, ha valamit nem szívesen csinálok – általában pozitívan csalódom.

Félsz a kudarctól? Úgy érzed, nem vagy elég hozzá?

7. Fogadd el, hogy nem lesz tökéletes az eredmény!

Amikor úgy érezzük, kevesek vagyunk az adott feladathoz, hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani – azaz olyan feladatokba kezdeni, amelyek feltehetően nem fognak ki rajtunk (tipikus példa: vizsga előtti nagytakarítás). Ezeknek a döntéseknek a hátterében általában a perfekcionizmus áll. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, ha elfogadod: valószínűleg nem lesz tökéletes az eredmény. Azonban bizonyos kivételektől eltekintve ez nem is baj! Legyen elég jó, elfogadható, a legtöbb esetben ez bőven elég!

8. Válaszd a lehető legegyszerűbb megoldást!

Szintén a tökéletességre való törekvés okozhat olyan helyzetet is, hogy túlbonyolítod a dolgot, és emiatt kerülsz később a halogatás csapdájába. Annak idején az egyetemen gyakran keveselltem az órán leadottakat, ezért felhajtottam minden elérhető anyagot, míg végül nem tudtam megküzdeni az összeharácsolt hatalmas jegyzetanyaggal – vizsgahalasztás, azaz halogatás lett a vége. Az “elég jó” eredményhez általában a legegyszerűbb megoldás is elegendő – sok esetben igaz, hogy a “valahogy” jobb, mint a “sehogy”!

9. Kérj segítséget!

Természetesen előfordulhat, hogy a feladat tényleg meghaladja a szintedet – legyen az egy munkahelyi feladat vagy egy kézműves projekt. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, ha mielőbb beismered, és segítséget kérsz. Munkahelyi környezetben is sokkal jobban veszi ki magát, ha őszintén jelzed, hogy nem megy valami, semmint pironkodva beismerni a határidő leteltével, hogy bizony semmit nem sikerült elvégezned.

10. Tegyél le a dologról!

Ha tényleg reménytelen a helyzet, gondold végig: tényleg muszáj ezzel a feladattal küszködnöd? Ha megvan rá a lehetőséged, lehet, hogy jobban jársz, ha leteszel a dologról, elengedve ezzel a folyamatosan nyomasztó kudarcérzést is.

Nem vagy jó passzban?

11. Aludj!

Ha azért nem fogsz bele a dolgaidba, mert egyszerűen nincs hozzá energiád, akkor valószínűleg lemerülőfélben vannak az elemeid. A legjobb ötletem: aludj! Bár úgy tűnhet, ha késő estig dolgozol, csökkenni fog a teendőlistád hossza, az éjszakázás valóban rettentő kontraproduktív: igaz, hogy ma este kipipálhatsz pár tételt, de vajon marad-e holnapra motiváció, energia? A kevés alvás megbosszulja önmagát, méghozzá halogatás formájában!

12. Kapcsolódj ki!

Ne feledkezz meg a mozgásról és a kikapcsolódásról sem. Szánj magadra időt, hidd el, a pihenésre, mozgásra fordított órák meg fognak térülni – a kiegyensúlyozottság (legyen az lelki vagy fizikai) a legjobb produktivitásnövelő varázsszer!

Összecsapnak a fejed fölött a hullámok?

13. Nyugodj meg!

Ha úgy érzed, belefulladsz a feladatokba, semmire nem jut elegendő idő, akkor nem csoda, ha tűzoltás jelleggel dolgozol – csinálod, amibe épp beleakadsz, vagy aminek legnagyobb a látszata – esetleg feladod, mert reménytelennek érzed, és nem csinálsz semmit. Mindkét eset halogatás, hiszen nem azt teszed, amit kellene. A megoldás ez esetben több lépésből áll. A nulladik lépés mindenképpen az, hogy ülj le, vegyél nagy levegőt, és nyugodj meg.

14. Gondold át a prioritásaidat!

Ha már túl vagy a pánikon, gondold át a prioritásaidat. Melyek azok az aspektusai az életednek, amelyek igazán számítanak? A feladatok közül szórj ki mindent, amelyek aktuálisan nem támogatják egyik fő célodat sem.

15. Mondj nemet!

Mondj nemet mindenre, ami nem segíti elő egyik fő célodat sem, azaz nem fontos. A nemet mondás művészete egy nagyon ütős eszköz a halogatás elkerülésére, s nem mellesleg a hatékonyság növelésére és a józan ész megőrzésére is.

16. Írj egy rövid teendőlistát!

Ha még mindig túl sok van a tányérodon, írj egy rövid teendőlistát, amelyen csak a 3-5 legfontosabb feladat van. Válaszd a legfontosabb, legsürgősebb teendőket, esetleg azokat a feladatokat, amelyeknek a legnagyobb a hatása jelenleg. A többi feladatot pedig tudatosan zárd ki a gondolataidból – így elkerülheted a frusztrációt, és a lényeges teendőidre koncentrálhatsz.

17. Heti rendszerességgel nézd át a céljaidat!

Hosszabb távon a rendszeres tervezést ajánlom, így proaktívan tudsz szelektálni a teendők között, nem vészhelyzetben kell majd kapkodnod, és esetleg rossz döntéseket hoznod. A napi (reggeli vagy esti) tervezést pedig érdemes rutinná tenni.

Túl nagy a feladat? Nem találod rajta a fogást?

18. Bontsd a feladatot részfeladatokra!

Az egyik leggyakoribb halogatásmágnes az, amikor olyan összetett feladatnak nézel elébe, hogy fogalmad sincs, hol kezdj bele – így aztán nem is teszed. Bontsd a feladatot emészthető részfeladatokra! Ha például szakdolgozatot kell írnod, akkor a “szakdolgozatírás” teendő nyilván visszariaszt, de az “irodalom feldolgozás – elolvasni ezt és ezt a kötetet” már egy fix feladat. Fontos, hogy konkrét, elvégezhető teendőket fogalmazz meg.

19. Rendelj határidőt az egyes részfeladatokhoz!

Ha nagyjából látod, mi vár rád, szabj magadnak határidőket. Nem kell előre megtervezned mindent, elegendő, ha a nagyobb blokkokat illetően eldöntöd, mikorra szeretnéd elvégezni, a részfeladatok beosztásával ráérsz később foglalkozni. Sokszor a túltervezés is a halogatás egyik formája, ne ess ebbe a csapdába!

20. Mindennap foglalkozz vele!

Hosszabb lefutású feladatoknál határozd el: naponta foglalkozol vele. Mindennap különíts el egy idősávot, amikor kizárólag a hosszútávú projekteddel foglalkozol. Nekem a blog ilyen – mindennap foglalkozom vele, ha esik, ha fúj – írok, szerkesztek, képeket keresek, anyagot gyűjtök – mikor mit, de valamit mindennap. Ez a stratégia azért is hasznos, mert sosem veszíted el a fonalat, hiszen csak onnan kell folytatnod, ahol tegnap abbahagytad. Ráadásul idővel szokássá válik, s így még kevésbé fog fennállni a halogatás veszélye.

Nincs kedved belekezdeni a munkába?

21. Legyen egy motivációs eszköztárad!

Ha a motiváció hiánya csak lokálisan érvényesül, azaz csak egyszerűen most nem érzed magadban a lelkesedést, hasznos, ha van néhány olyan trükk a tarsolyodban, amellyel fenékbe billentheted magad. Lehet ez egy csésze zöldtea, egy pörgős zene (tipp: Spotify-on motivációs playlistek egész tárházát megtalálod), egy gyors rendrakás az íróasztalon, egy szélesre tárt ablak, hadd áramoljon be a friss levegő – vagy ezek együttesen. Ha következetesen alkalmazod ezeket, egy idő után kialakul a reflex – kész a teám, megyek dolgozni, pont.

22. Változtass a környezeten!

Ha megteheted (a feladat és/vagy a munkahely engedi), egy-egy halogatós szituációban állj fel az asztaltól, és költözz át máshová. Sablonos, de a legjobban a kedvenc kávézómban tudok írni, mostanában pedig rászoktunk a fiammal, hogy ebéd után kiköltözünk a kertbe, s míg ő homokozik, csúszdázik, én nyugodtan tudok dolgozni – magam is meglepődtem, mennyivel lelkesebben dolgozom így.

23. Idézd fel a célt!

Ha a feladat, amivel küszködsz, egy magas prioritású célodat szolgálja, idézd fel ezt a célt. Ez történhet gondolatban (“azért megyek futni, mert egészséges szeretnék maradni”), de a vizuális emlékeztetők is sokaknak segítenek (íróasztal fölé kiragasztva, háttérképnek beállítva stb.). Nekem van egy inspirációs gyűjteményem Evernote-ban, nehezebb napokon azt szoktam nézegetni kedvcsinálóként.

24. Azonosítsd be a csúcsidődet, és tervezz vele!

Ha teheted, alakítsd a teendőidet a szervezeted természetes ritmusához! A komoly koncentrációt igénylő teendőket akkor végezd, amikor a legfrissebb vagy, a rutinfeladatokat pedig hagyd az ebéd utáni félkómás állapotra! Sajnos ez nem mindig kivitelezhető – nekem például mindkét munkára szánható időblokkom olyan időszakra esik a napban, amikor legszívesebben aludnék. Ezen nem tudok változtatni, de ha mégis adódik egy-egy szabad órám kora reggel vagy délelőtt, akkor azt kizárólag a legmagasabb prioritású feladataimra fordítom.

Dolgoznál, de könnyen elterelődik a figyelmed?

25. Iktasd ki a zavaró tényezőket!

Végre ráveszed magad, és nekilátsz a munkának, aztán hopp, máris a kedvenc webshopodban találod magad, netán a chaten – ismerős? Legtöbbünk számára a folyamatos internetelérés bizony nagy kísértés a halogatásra. Ha a munkád nem igényel állandó netelérést, akkor kapcsold le a wifit. Ha ez nem megoldás, némítsd le a telefont, kapcsold le a különböző felugró értesítéseket (Facebook, Messenger, e-mail), lépj ki a különböző közösségi felületekről. Ha a pletykáló kollégák zavarnak, akkor fülest fel, hallgass zenét, fehérzajt, bármit – zárd ki a külvilágot.

26. Nyomozd le a pótcselekvéseidet!

S hogy pontosan mit is érdemes kiiktatnod, megtudhatod, ha leméred, mivel is töltöd a gépidődet. Én erre a célra a RescueTime alkalmazást használom, nagyon tanulságos. Természetesen az offline pótcselekvéseidet is érdemes megfigyelned, és tudatosítanod magadban, hogy ezek bizony elkerülő utak. Én gyakran kapom magam azon, hogy főzés helyett az éppen aktuális szakácskönyvet lapozgatom és post-ittel jelölgetem a szuperizgalmas recepteket. Ezt elkerülendő, menütervezéskor befotózom a receptet, így a szakácskönyv már nem csábít halogatásra.

Nincs semmilyen különösebb indokod, egyszerűen csak halogató vagy?

27. Lépj a nyilvánosság elé!

Ez a “nyilvánosság” lehet egy edzőtárs, akit nem hagyhatsz cserben, ha már a közös futás miatt felkelt hajnalban, de lehet egy szélesebb plénum is. Sok bloggernél látom, hogy a küszöbön álló életmódváltásukat beharangozzák az olvasóiknak, és később kiderül: az olvasók érdeklődése rendkívül motiváló volt számukra. Vagy ha a baráti körben “eldicsekszel”, hogy ősszel le fogsz nyelvvizsgázni, akkor biztosan kapsz annyi kedves cukkolást és bátorítást, ami átsegít a halogatósabb időszakokon.

28. Kezdj bele valami apróságba!

Ahogy említettem, az is halogatásnak minősül, amikor nem azt csináljuk, amit kellene. Ám vannak olyan helyzetek, amikor a bármi is jobb a semminél. Néha ugyanis vannak lusta napok. Amikor egyszerűen semmihez nincs kedvünk, és sejthetően nem is lesz. Ilyenkor érdemes belekezdeni valami egyszerű feladatba. Tegyél be egy mosást. Vidd ki a szemetet. Moss hajat. Hamarosan azt veszed észre, hogy bőszen pörögsz a lakásban, és hopp, kiderült, hogy ez a nap mégsem egy lusta nap. A kezdő lökésen már túlvagy, folytathadod a fontosabb feladataiddal.

29. Használj időzítőt!

A legütősebb stratégia – népszerűségét bizonyítja, hogy számtalan közismert változata van. Szerezz egy időzítőt (én ezt használom), döntsd el, hogy mennyi ideig fogsz az adott feladatra koncentrálni, és csináld. Ha befejezted, tarts szünetet. Aztán ismételd a folyamatot. Hogy milyen arányban osztod fel a munkára és a pihenésre szánt időt, rajtad múlik. A Pomodoro-technika szerint dolgozz 25 percig, pihenj 5 percig, és 4 ilyen ciklus után iktass be egy hosszabb szünetet. Mások a 30-10, 10-2, 60-60 perces arányokat javasolják. Kísérletezd ki, mi a legjobb számodra, állítsd fel a saját szabályaidat, és vesd bele magad a munkába! Egy idő után bele fogsz melegedni, és aznapra akár ki is kapcsolhatod az időzítőt.

30. Használj órát!

Tipikus szabadúszó vagy otthonról dolgozó betegség a “majd fél óra múlva elkezdek dolgozni”, hiszen senki nem lát, senki nem kér számon, s ez a fajta szabadság nem mindig előnyös. Ha te is ebben a cipőben jársz, válassz magadnak egy munkakezdési időpontot, és ragaszkodj hozzá! Idővel szokássá válik. Kicsit más megközelítésként íme az én példám: gyakran halogatom a mosást a nap folyamán, mivel mindig van valami sürgősebb. De tudom, ha 6-ig nem indul el a mosógép, akkor a kislányom a mosógép zajára fog elaludni, amit nem szeretnék. Ezt a határidőt tehát mindig betartom.

31. Vezess tevékenységnaplót!

Ha krónikus halogató vagy, vezess tevékenységnaplót, azaz mindennap írd le vázlatosan, hogy mit sikerült elvégezned.  Saját magaddal szemben fogod cikinek érezni, ha aznap semmit nem tudsz a listádra írni. Haladó verzió: készíts egy színes-szagos haladási tervet, amelyen pipálgathatod, színezgetheted az előmeneteledet. Kombinálható a vizuális emlékeztetővel.

32. Állíts be emlékeztetőt!

Ha tudod, hogy valami fontos célon kellene dolgoznod, állíts be a naptáradban vagy a telefonodon egy-két emlékeztetőt. Ez lesz a lelkiismereted hangja. Amint megjelenik/megszólal az emlékeztető, kérdezd meg magadtól: azon dolgozom, amin kellene?

33. Szóhasználat!

S a végére a legegyszerűbb tipp: “meg kéne csinálni” helyett “megcsinálom”. Lehetőség szerint határozottan kimondva. Hatalmas különbség!

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.