Szerintem kétféle ember létezik: a szerencsésebb, akinek a vérében van a mozgásigény, és egyáltalán nem okoz neki gondot odafigyelni a megfelelő mennyiségű mozgásra, és vannak azok, akiknek már-már mindennapos küzdelmet jelent az, hogy e tekintetben is odafigyeljenek az egészségükre. Én egyértelműen az utóbbi csapatba tartozom, és számtalan kudarc után most érzem úgy először, hogy talán végre rajta vagyok a jó úton, naponta tornázom, és kitartok – mi több, már-már élvezem is.

Sosem voltam valami nagy sportember, de a huszas éveim közepe táján felmerült bennem, hogy ideje jobban odafigyelnem az egészségemre, és ennek bizony részét képezi a sport is. Belekóstoltam különböző mozgásformákba, és végül a jóga mellett horgonyoztam le. A fiam születésével a magamra fordítható napi félóra eltűnt, s vele együtt a jóga is, helyette azonban rákaptunk a hatalmas sétákra. Én nem a babakocsival andalgó anyuka vagyok, ellenkezőleg: a sétatempómmal gond nélkül leelőzök egy kocogó embert, így a napi másfél-két órás sétáink simán kimerítették a sport fogalmát. Ez egy nagyon jó időszak volt, ám amint a fiam elkezdett járni, vége szakadt, és azóta, egészen pár hónappal ezelőttig állandó küzdelem volt számomra a mozgás, és őszintén szólva nem is jártam sikerrel.

Pár hónapja azonban úgy döntöttem: ez így nem mehet tovább, a mozgást ismét napi szinten be kell vezetnem az életembe. Most azonban nem bíztam a dolgot a véletlenre, hanem leültem, és alaposan végiggondoltam, mi állhat a kudarcaim hátterében, hogyan tudnék ezeken felülkerekedni, mit és miért szeretnék mozogni, és hogyan fogom tudni ezúttal megvalósítani. Az elmúlt hónapok sikerei számomra azt bizonyítják, hogy bizony még a sportolás is a tervezéssel kezdődik; s bár abszolút nincs semmiféle mozgással kapcsolatos végzettségem (ezt kérlek, vedd figyelembe a cikk olvasása közben!), mégis meg merem osztani a tapasztalataimat, hogy mely kérdések mentén érdemes gondolkodnod, ha hozzám hasonlóan problémáid vannak a rendszeres mozgással.

Miért fontos ez nekem?

Legelőször azt tisztázd magadban, hogy miért fontos a rendszeres mozgás számodra. Ne rendezd le annyival, hogy: “mert  egészséges”. Ez egy közhely, ami egy-egy nehezebb napon nem fog meghatni. Ehelyett próbáld megtalálni az igazi, két lábbal a földön típusú motivációdat. Az egyik legkedvesebb módszeremet a világ legbölcsebbjeitől lestem el: a gyerekektől. A háromévesek a miért-korszakban a miértek láncolatával pillanatok alatt jutnak el az élet nagy kérdéseiig, sőt, gyakran a nagy válaszokig is. Használd ezt a módszert! Áss minél lejjebb, hogy a motivációd már-már kézzelfogható legyen.

Az én motivációm az egészségem és a külsőm mellett az volt, hogy a tornás esték másnapján érezhetően jobban bírom a gyűrődést, több bennem az energia, jobb a kedvem. Emiatt én az esti tornát úgy fogom fel, mintha előre dolgoznék kicsit, segítenék a holnapi önmagamnak. Ilyen formában kicsit “házimunkásítottam” a tornakérdést, és mivel a családom iránti feladatokban kötelességtudóbb vagyok, mint azokban a dolgokban, amelyeket magamért teszek, nekem ez segített.

Miért nem sikerült eddig?

Ha már legalább egyszer elhatároztad, hogy mozogni fogsz, de aztán pár lelkes nap után feladtad, érdemes elgondolkodnod, hogy miért nem sikerült megszoknod a rendszeres mozgást. Ismét tedd fel a miérteket. Néhány miért után valószínűleg rájössz, hol a probléma, és a mozgásrutinod tervezésekor már tudod, mire kell kiemelten figyelned.

Számomra a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem volt dedikált idő arra, hogy mozogjak. A napirendünkben két gyerek mellett látszólag(!) nem volt hely egy fél órányi én-időnek. Természetesen nem csak ennyi volt a gond, de itt már éreztem: ha megtalálom / kialakítom azt az idősávot a napban, amikor tornázhatok, a legnagyobb akadályt elhárítottam, a többi már szinte magától ki fog alakulni.

Mit – mikor – hol?

Egy ilyen kérdésben, mint a sportolás, a mit – mikor – hol kérdéseket együtt kell kezelni. Mert bizony az igények és a lehetőségek korántsem biztos, hogy kézenfogva sétálnak. Hiszen például kisgyerekes anyukaként akarhatok én kosarazni, ha nincs, ki vigyázzon a gyerekekre, napkeltére jógázni, ha hajnalig fogzott a baba, vagy délutáni alvásidőben ugrabugrálni egy picike lakásban, ahol minden neszre felébred a gyerkőc… Gondold át, mi lenne az ideális válasz ezekre a kérdésekre, majd próbáld addig gyurmázni a választ, amíg számodra még elfogadható, de belefér az életed jelenlegi kereteibe.

A “mit” kérdésre a természetszerű válasz az volna: válaszd azt, amiben igazán örömöd leled. De mi van, ha nincs ilyen sport? Ha egyszerűen tényleg nem szeretünk sportolni? Ez esetben merj formabontó lenni! Ha nincs semmiféle mozgásforma, amiben örömed lelnéd, találj ki egyet magadnak! Ha a kedvenc számaidra táncolsz napi 20 percet, az már rendszeres mozgásnak számít, még akkor is, ha nincs hivatalos neve!

Én mostanában nagyon szeretek kickboxolni, és a jóga továbbra is kedvenc, azonban erősítenem is kellene. Ismerem magam, és tudom, hogy ha különválasztanám az edzéseket típusuk szerint, akkor sosem lenne erősítős nap, s megint ott lennék, ahol a part szakad. Úgyhogy kigondoltam a “szendvics módszert”: a napi edzést bemelegítésként és kedvcsinálóként kickboxszal indítom, majd jön a nem épp kedvenc, de szükséges pilates alapú erősítés, végül pedig nyújtásként és jutalomként a jóga. Lehet, hogy egy mozgással foglalkozó ember elborzad egy ilyesfajta “edzéstől”, nekem azonban minden tekintetben bevált ez a módszer – és arra biztatlak, te is keresd meg a saját módszered, hiszen rólad, a te egészségedről, külsődről, közérzetedről van szó, a te kezedben kell legyen a döntés.

A “hol” kérdés számomra egyértelmű volt: csakis otthon, ugyanis nem tudom megoldani a gyerekek rendszeres felügyeletét (ha valakiben felmerülne, miért nem tornázom a gyerekemmel: nos, megpróbáltam – amint lefeküdtem a matracra, rámfeküdt, és erről nem lehetett lenevelni semmi áron).

Hogy “mikor”? Ahogy említettem, nekem az időhiány okozta a legnagyobb problémát. Életritmusunkból adódóan biztosnak tűnt, hogy az esti idősávban kell megtalálnom a magam kis félóráját – ám az esték két gyerek mellett meglehetősen zsúfoltak. A megoldást az esti rutinunk komplett átvariálása jelentette. Ehhez mindenkinek az együttműködésére szükség volt, de úgy gondolom, megérte: az én fizikai jóllétem egyértelműen hasznára válik mindenkinek (láthatod: nem vagyok mártírmami).

Miért élvezem?

Nemes célok ide, kompromisszumok oda, azért csak kell valami, ami miatt örömünket leljük a dologban. Ez picit több fejtörést és kreativitást igényelhet, de megéri. Találj valamit, ami miatt igazán a tiéd lesz ez a félóra, amit magadra szánsz. Élvezd ki a perceket, s miközben keményen súlyzózol, ne a feladat nehézségére koncentrálj, hanem éld bele magad a jelenbe, éld meg az én-idődet.

Nekem a zene a vonzerő. A mindennapokban sajnos alig van lehetőségem zenét hallgatni, így a torna alatti zenehallgatás a csali. Az előttem álló zenei élményre koncentrálok, így sokkal könnyebb belekezdeni.

Saját szabályok

Kedvenc mozgásforma ide, motiváló zene oda, ha nem vagyunk vérbeli sportolók, bizonyos szabályokat fel kell állítanunk magunknak. Én azt figyeltem meg, hogy számomra könnyebb minden egyes nap mozogni, mint mondjuk heti két alkalommal, mert így nem kell gondolkodnom, hogy tornázzak-e aznap vagy sem. Mivel azonban két gyerek mellett simán becsúsznak napok, amikor rajtam kívülálló okok miatt borul a terv, kitűztem egy heti célt is: 5 alkalommal szeretnék minimum 30 percet mozogni. Természetesen naplózom is a haladást, amit nagyon jó szívvel ajánlok neked is: rendkívül motiváló tud lenni a sok egymást követő X a mozgásnaplóban. Ha pedig valamiért megszakad az X-ek sora, elfogadom, nem kesergek, és nem adom fel: másnap újult erővel állok neki a személyre szabott edzésemnek.

Oldalajánló

A brit National Health Services oldalán rengeteg hasznos dolog olvasható minden olyan témában, ami kicsit is kapcsolódik az egészséghez. Ezt a cikket különösen ajánlom, ha most kezded kialakítani a saját mozgásrutinodat – megtudhatod, hogy heti szinten mennyi mozgásra van szükséged, és ezt milyen mozgásformákkal érheted el. Kiindulópontnak szerintem szuper.

Ha otthoni tornára adod a fejed, a Fitness Blender egy nagyszerű forrás. A többszáz videó között nehézségi szint, időtartam, szükséges felszerelés, mozgástípus, edzeni kívánt testrész szerint is lehet keresni. A megvalósítás igényes, külön szeretem benne, hogy nincs zene vagy idétlen buzdító szöveg a videók alatt.

Nagyszerű kezdeményezés elsősorban anyukák számára a Gyerünk Anyukám online, valósidejű tornát nyújtó oldala. Sajnos az órák kezdési időpontja egyelőre nem passzol a mi napirendünkhöz, így még csak tervben van, hogy végre magam is kipróbáljam, de itt vagy itt olvashattok más anyukák tapasztalatairól.

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.