Papíralapú tapasztalatok – Bullet Journal kritika

Nemrégiben írtam nektek a Bullet Journal nevezetű naptár-teendőlista-napló-notesz hibridről, és azt ígértem, miután magam is kipróbáltam, beszámolok nektek az eredményekről. Íme!

Elöljáróban el kell mondanom, hogy egyáltalán nem vagyok a papíralapú naptárak, teendőlisták, tervezési módszerek híve. A saját tervezési rutinomhoz (amelyről majd a későbbiekben írok) három online megoldást használok: a hosszútávú terveim Evernote-ban, a teendőlistám Todoistben, a naptáram Google Calendarban van, és ezekkel a rendszerekkel maradéktalanul elégedett vagyok. Vagyis voltam.

A tervezési rendszereknek minden embernél, így nálam is van egy természetes evolúciója, azaz a rendszer folyamatosan változik az igényeinknek, életvitelünknek megfelelően. Van, amikor csak hangyányi változás történik, de van, amikor platformszinten is történik valami, nyilván ennek van egy kiváltó oka, általában egy nagy változás az életvitelben. Ez történt nálunk is: pár hónap leforgása alatt egy gyerekből kettő, kis lakásból nagy ház lett, ráadásul néhány új dologba is belevágtam – mindez annyi változással járt, hogy kénytelen voltam utánaigazítani a rendszeremet is. A teendőim megsokasodása és a két gyerek eltérő napirendjének összehangolása szükségessé tette az eddiginél részletesebb napi időbeosztást, míg a megváltozott környezet (kétszintes ház, két gyerek mellett lényegesen kevesebb gépidő) logisztikailag kívánt egy offline megoldást. Azaz – elsősorban logisztikai okokból – szükségem lett a meglévő rendszerem naprakész, gépfüggetlen leképezésére. Ekkor találtam rá többek között a Bullet Journalra is; megtetszett az (első ránézésre legalábbis) minimalista volta – s mivel kíváncsi ember vagyok, elhatároztam, hogy kipróbálom.

Amiben biztos voltam

  • a füzetem a meglévő online rendszerek mellett fog működni, azokat kiegészítve
  • míg a BuJo-ban a tervezés alapegysége a hónap, az én füzetem a tervezési rutinommal szinkronban, heti szinten lesz frissítve
  • szemben a BuJo-alapelvekkel, a füzetem csak praktikus célokat fog szolgálni (azaz nem írok benne naplót, és nem teszem el emlékbe), emiatt (illetve mert egyáltalán nem mozgat meg) nem fogom dekorálgatni
  • maga a füzet legyen kockás (mert az a praktikus), A5-ös és keményfedeles (mert hordozni fogom), legyen spirál (csak spirálfüzetekkel állok szóba), és persze nézzen ki jól.

papiralapu_bujo_condren_2

Amit nem alkalmaztam

  • Tartalomjegyzéket. A már nem aktuális oldalakat kitépem, a hosszabb ideig szükséges infókat nem itt tárolom, úgyhogy egyszerre max. 10 oldal van használatban, ehhez fölösleges a tartalomjegyzék.
  • Éves naptárat. Mivel a Google Calendar az alap, a füzetemet pedig heti rendszerességgel összevetem az online naptárral, fölösleges számomra.
  • Speciális jelöléseket. A BuJo-ban szerintem ez erősen túl van gondolkodva. Minek jelöljem külön jellel a konkrét időponthoz kapcsolódó dolgokat, amikor a mellé írt konkrét időpontról azonnal látszik, hogy az egy konkrét időpont?? Az elvégzett feladatokat kihúzom, ha valamit át akarok írni másik napra, átírom és kihúzom – szóval ezt a fából vaskarika módszert hanyagoltam.

Amit alkalmaztam

  • Havi naptárat. Nagyon hasznos olyankor, amikor időpontokat egyeztetek. Telefonálás közben, szülői értekezleten, védőnőnél nem kell a gépemen / telefonomon keresgetnem, hanem előttem van a hónap. Hetente összevetem a Google Calendarral, hogy szinkronban legyenek. A naptár a füzet első oldalán kapott helyet. A naptáras lap hátoldalára kerülnek az olyan időpontok, amelyeket a hónap során az elkövetkezendő hónapokra egyeztetek. Ezek az első adandó alkalommal (azaz legkésőbb vasárnap, a heti tervezéskor) átkerülnek a Google Calendarba.
  • Havi teendőlistát. Csak a nagyobb célokat írom ki motivációképpen, a részletesebb havi tervezés az online alaprendszeremben történik továbbra is.
  • Heti naptárat. Ez nem szerepel külön a BuJo metodikában, de számomra ez a legfontosabb része a füzetnek. Egy hét 4 oldal, hogy bőven legyen helyem. Minden egyes nap 3 részre van osztva: külön listázom a délelőtti, délutáni, esti teendőimet. Annyira gyökeresen más a három napszak nálam, hogy gyakorlatilag teljesen el lehet különíteni, mit mikor lehet (és kell) megcsinálni. A napok tetején szerepel a menü rubrika, a heti tervezéskor a menütervezés is lezajlik. Ez a fajta naptárbeosztás ismerős lehet többek között az Erin Condren-féle Life Plannerből. Aki nem tudná, mi ez: egy nagyon népszerű határidőnapló, ami amellett, hogy csinos, elég jól átgondolt – ha valaha vennék határidőnaplót, azt hiszem, a Life Plannert választanám). A heti naptár egyből a havi naptár-teendőlista után következik (és mivel a lejárt oldalakat kitépem, mindig a füzet elején van az aktuális hét, egyből a havi naptár után).

papiralapu_bujo_condren_3

  • Napi teendőlistát (a heti naptárba ágyazva). Esténként leülök, és az online heti teendőlistámból kiválogatom a másnapra vonatkozó dolgokat, és beírom őket a megfelelő napszakokhoz a heti naptárba. Ha van kedvem, színes tollal, ha nincs, lóbetűkkel és felkiáltójelekkel jelzem az igazán fontos teendőket. (Ennek a módszernek két előnye van. Egyrészt szükségtelenné teszi az olyan fogalmakat, mint a migrálás más napra. Ha valamit aznap nem csináltam meg, újra ki tudom válogatni a heti teendőlistából. Másrészt az elvégzett teendőket kétszer húzom ki – egyszer a füzetemben, egyszer az online heti listán -, ezzel duplán szembesülve a sikerrel.) Ha kicsinek bizonyul a hely a heti naptárban a teendőlista számára, akkor semmi gond, egy üres oldalon dolgozom aznap.
  • Tematikus listákat (vagyis collectionöket). A hosszabb távon fontos információkat Evernote-ban tárolom, de van pár fix oldal a füzetemben, ami rövidtávon hasznos: ilyen pl. a folyamatosan bővülő bevásárlólista, a mélyhűtőleltár, megbeszélés infók, vagy jelenleg a fiam új napirendje, amíg megszokjuk. Ezek az oldalak a füzet végén szerepelnek, így nem keverednek a naptárral. A füzet eleji naptár-teendőlista és a füzetvégi info blokk közötti üres lapok pedig egyszerűen noteszként működnek.

Amit tapasztaltam

Számomra nincs jobb az online rendszernél, de jelenleg nem tudok meglenni notesz nélkül. Ez a notesz lett a napi itinerem, amit számtalanszor előveszek napközben, nélkülözhetetlen társammá vált. A Bullet Journalból merítettem egy-két elképzelést, amelyekre viszont nagy valószínűséggel akkor is rájöttem volna, ha történetesen nem találkozom a BuJo elmélettel. Azaz szerintem a BuJo nem más, mint a naptárakkal, teendőlistákkal kapcsolatos józan paraszti ész szépen megfogalmazva, kidekorálva. S bár ilyen értelemben nem mutat újat, mégis jónak találom abból a szempontból, hogy mivel éppen egy terjedőben lévő divat, talán néhány fiatalnak kedvet csinál a kicsit rendszerezettebb élethez, méghozzá úgy, hogy nem követel (bár ajánl) különösebb beruházást. Az én tervezési rendszeremhez ugyan túl lassú és túl szimpla ez a módszer, de csak a BuJo-ra támaszkodva is fel lehet építeni szerintem egy teljesen jó, működőképes rendszert, ha valaki tényleg egyszerűen akar tervezni, vagy nagyon ráér, esetleg teljesen offline szeretne tervezni. Összességében egy “belépő szintű” tervezési módszernek tartom, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Érdekességképpen íme egy szintén papíralapú megoldás még a BuJo előtti időkből, vagyis a hőskorból, 2006-ból.

Képek forrása: 1, 2, 3.

Papíralapú tapasztalatok – Bullet Journal kritika” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Először azt hittem, az uncsi eseménytelen életem miatt nem kell ilyen, de amikor olvastam, hogy mélyhűtőleltár, gyerek napirendje, hát ilyet én nem írok le. Kevés cuccunk van, lehet, azért. Most volt ablakcsere, festés nyáron, azóta egyfolytában csak selejtezek. Könnyebb így. A hűtőt mi gyakran kiesszük, nem kell leltár, gyakran nyitogatom és abból főzök, ami van, ill. tervezek előre.
    A gyerek napirendje is fejben van, amikor kicsi volt, akkor anyám igényelte egyedül, hogy írjak neki napirendet, mikor mit “kell” csinálni, mert a gyerek eléggé megrögzött volt, tehát pl. nem tehette meg, hogy délelőtt nem sétál vele. Havonta látta, praktikus volt.
    Tudom, hogy személyes kérés, de akár egy kitalált listára is kíváncsi lennék, mit lehet beleírni, milyen teendőket egy ilyen tervezőbe, mert ötlettelen vagyok, pedig látom, hogy sok embernek van és szereti. Én ugye a kis falinaptárba írok, ami tenyérnyi méret, általában az iskolai időpontokat, szüneteket, mit kell vinni-dolgokat írok bele, napi teendőket kis cetlire szoktam felírni, amit eldobok a nap végén vagy átírom a következő napira, ha valami elmaradt.
    Azért az nagyon durva és hajszolt életre mutat, ha valakinek fel kell csapnia a határidőnaplóját, mert nem tudja, két hét múlva van-e valami programja adott napon. Ha dereng, hogy pl. valami lesz, csak nem tudja melyik napon, az megint más, de hogy ennyire be legyen táblázva valaki, az számomra ijesztő. Igaz ami igaz, szoktam lapozgatni a naptáramat a következő hetekre előre, hátha lesz valami fontos és arra előkészülök, így jobban fejben marad.

    • Nekünk is kevés cuccunk van – részben éppen erről szól ez a blog. Én szeretek például előre főzni, illetve mivel vidéken élünk, a mélyhűtőbe vásárolni is – és sokkal könnyebb a heti menütervezés, ha előttem van, mi van benne. Mielőtt annyira megrémülnél, ez a leltár jelenleg 9 (kilenc) szót tartalmaz. Amíg nagyvárosban éltünk, nekem is elég volt a hűtőt nyitogatni 🙂
      Ahogy írtam is, a napirend nálunk változóban van, és mivel mindannyiunk számára természetellenes kicsit ez az új felállás, nekem segít, ha le van írva, amiben “megállapodtunk” – illetve igazítani is könnyebb rajta, ha előttem van.
      A kitalált teendőlistának ne haragudj, de semmi értelmét nem látom. Annyira személyes dolog, hogy ha egy kitaláltat leírnék, az máris a sajátom lenne 🙂 Nekem egyébként az összetettebb, hosszabb távú dolgoknál számít sokat, például ha egy nagyobb projekt van, akkor a hozzá vezető utat egészen teendőkig bontom, így könnyebb és hatékonyabb. De mindenkinél más. Van, aki azt is beleírja, hogy mosnia kell, más meg nem – mindenki maga tudja, mi segít neki a mindennapokban.
      Az életünk pedig korántsem hajszolt – részben szintén erről (is) szól ez a blog 🙂 Természetesen nekem is “dereng” az időbeosztásom, de van egy férjem is, akivel közös online naptárunk van, és hétközben bizony kerülnek bele időpontok. Például az ő munkahelyi elfoglaltságai, ami nekem azért fontos, mert az én szabadon felhasználható időm abszolút annak függvénye, hogy ő tud-e a gyerekekkel lenni vagy sem. Vagy éppen az említett betáblázottságot elkerülendő, ha valaki felhív, hogy meglátogatna bennünket (vidéken élünk, ahogy írtam, általában fél napra jön családtag, barát), akkor olyan napot keresek, amikor tuti semmi más nincs, éppen azért, hogy ne legyen a gyerekeknek túl sok. Nekem pontosan az egyszerűbb, nyugalmasabb, tartalmasabb élethez segít hozzá a legjobban a naptárazás.

      • Eltűnt a hozzászólásom? Na, azt írtam, hogy igazad van, eltérő az életünk, városközpontban lakunk, csak leugrok a boltba bármikor bármiért, ha elfelejtem reggel megvenni, megveszem hazafelé menet a bármit, mert útbaesik 3 bolt is és időmből kitelik. Anyósnak viszont van 3!! fagyasztója, falun él, ahová a madár is 3 napi hideg élelemmel megy, ma én vettem neki kenyeret is reggel.
        Mivel a melónk kötött időben van, iskolás gyerekeim vannak, így egész más a napirend, ráadásul intézményben is esznek egész nap.

  2. A havi tervező viszont nagyon tetszik, de ahogy magam ismerem, felskiccelném egy A 4-es oldalra az évet és a hűtőre tapasztanám a kisnaptár mellé.

  3. Huh, nem is tudom hol kezdjem vagy hogy mit is szóljak hozzá a témához. Annyira tökéletesen van megfogalmazva minden, hogy- bár eddig is tisztában voltam vele- van még mit tanulnom. A blogom hasonló témákat boncolgat, csak sajnálatomra nem ilyen profi szinten, de azért van az ember hogy fejlődjön nem? 🙂
    Eleinte a planner-ekbe szerettem bele és kezdtem el használni. Sokat segített ugyan, de a nem régiben felfedezett bullet journal rávilágított rengeteg vezetési és tervezési problémára vele kapcsolatban. Eleinte a letisztult, minimalista vonala tetszett meg igazán ,de egy kis utánajárást követően rájöttem, hogy ez kell nekem. Bár még csak most alakul ki a rendszerem a kis noteszben, de már most is érzékelem a jótékony hatásait. Sokkal több mindent végzek el és sokkal nagyobb lelkesedéssel is viszem véghez az adott feladatokat.
    Igaz még nincs saját háztartásom, de így is rengeteget segít, hogy megoldjak minden elém gördülő nehézséget. 🙂
    Jómagam is használok online megoldásokat, főleg a költségezésemet vezetem gépes felületen, hiszen az elszámolás esetleges hibáját sem tudom megejteni ezzel a módszerrel.

    • Szerintem szuper, hogy ilyen fiatalon már belekezdtél a “tervezgetősdibe”. Gyakorlat teszi a mestert, mire saját háztartásod és egyéb bonyolító dolgaid (pl. gyerekek…) lesznek, már profin fogod csinálni a dolgokat. Megnéztem a blogodat, érdekes témákkal foglalkozol, csak így tovább 🙂

  4. Oliv08, ha nem érted, mi értelme, akkor neked nincs is szükséged rá. Hidd el, nem véletlenül használja, aki használja, és nem a divat miatt akkora téma Pinteresten avagy Instagramon. 🙂 Nekem 60 literes a fagyasztórész, és nem tudom fejben tartani, hogy mi van leghátul, főleg, hogy mikor jár le a szavatossága. És inkább nem az agyamat terhelem olyanokkal, mint könyvtári kölcsönzés lejárata, háziorvosnál receptíratás, karácsonyi ajándékötletek, macska oltás, stb, Igazából ez is egy listaírás, csak füzetbe, visszanézhető, és nem kallódik el (olyan könnyen). Egyébként a legeseménytelenebb életben is lehet használni, és nem csak felejtés ellen, hanem hogy kontrolláld az életed. Pl. ütemezheted a takarítást, a vízivást, vagy hogy mennyi zöldséget eszel. Jó érzés a nap végén átnézni, hogy mi mindent intéztem, és nem azzal az érzéssel lefeküdni, hogy ma se csináltam semmit (pedig de). Vagy ha pl. több zöldséget szeretnél enni, akkor nyomon követheted, hogy mikor volt zöldség, és mikor nem. És ha látod, hogy már vagy egy hete csak tészta, rizs, krumpli volt a köret, akkor beiktatsz egy olyan ételt, amit sok salátával lehet enni. Vagy minden pohár víznél húzol egy strigulát, és nap végén látod, hogy eleget ittál-e, és ha nem, akkor iszol még egyet. Ezek az én életemből példák, természetesen nem kell másolni 🙂

    • Ezt mind a kisnaptárba felírom. Eléggé össze is van firkálva. Teljesen igazad van, fejben tartani csomó mindent fölösleges. A háztartásra bejáratott rendszerem van, sőt mivel a szokások rabja vagyok, talán azért kevesebb a feljegyeznivaló, mindig mindent ugyanakkor csinálok az ágyneműhúzástól a vásárlásig, hajmosástól a manikűrig, megrögzött vagyok. De ehhez is ilyen nyugis életvitel kell. Amikor diák voltam, na akkor teli voltam naptárral meg naplóval, minden nap elővettem többször a határidőnaplómat.

      • Nem gondolom, hogy kötelező lenne bárkire nézve a határidőnapló és a listaírás. Ahogy te is írod, teljesen más életvitelünk van, amire neked nincs szükséged, nekem igen. Az a lényeg, hogy mindenki megtalálja azt a módszert, ami neki passzol 🙂 Különben nekem is megvan a háztartási menetrendem, igaz, két pici gyerek mellett sokszor nem tudom tartani. Többször említed a nyugis életvitelt. Nekem éppen abban segít a legtöbbet a rendezett és rendszeres tervezés, hogy a családomnak nyugodt életkörülményeket tudjak teremteni, miközben magamból sem csinálok mártírt. De majd biztosan fogok erről is írni a későbbiekben 🙂

    • “ez is egy listaírás, csak füzetbe, visszanézhető, és nem kallódik el” – ezt megjegyzem, nagyon frappáns, köszönöm 🙂

Leave a Reply